2013. január 1., kedd

B. Ú. É. K.!


Akkor most tartok egy kis összefoglalót, meg egy kis hiánypótlást... meg úgy döntöttem, hogy bizonyos dolgokat egész egyszerűen nem fogok annyira részletezni, mint terveztem.


Csapjunk is rögtön a közepébe, mert semmi kedvem most nagy körítést felvezetni.


Nos, volt a 2012-es évben minden, ami szem-szájnak ingere.


Szerencsére munkám folyamatosan volt, még ha elvétve kicsit kevesebb órát is engedtek dolgozni naponta. Karácsony közeledtével úgyis pótolhattam rendesen, hála a túlóráknak. :D
A lengyel karattyolást már egész megszoktam magam körül, bár az is tény, hogy a kedves polák kollégák angol nyelvtudása erős fejlődésnek indult, mióta együtt dolgozunk.


Amint azt tudjátok, a nyár elején saját bérleménybe költöztem és azóta önálló életet élek.
Ez csak azért tölt el némi szomorúsággal, mert itt pár hónap alatt többre jutottam, mint otthon 10 év alatt. Na de jobb későn, mint soha.

A költözés azért is volt nagyon fontos, mert az iskola szünet idejére vendégül láttam az én gyönyörű Kölkömet és végre együtt kalandozhattunk.
Simán mondhatom, hogy életünk egyik legjobb nyara volt ez.
Pontosabban az én életemnek az egyik legjobb, neki viszont élete legjobb nyara.
Utazhatott emeletes buszon, sőt egy idő után már volt elég mersze saját szájúlag kérni a jegyét a sofőrtől. Eljutottunk Glasgowba, Blackpoolba, Manchesterbe és Liverpoolba, meg természetesen sokat kirándultunk a városban is.

Ezek után nem is csoda, hogy nem nagyon fűlt a foga a hazamenetelhez.
Két héttel az utazás előtt már napi szinten nyavalygott, hogy ő inkább maradna.

De szőrösszívű anya kötötte magát az előzetes tervekhez, mert ad 1:

A gyermek nem tud angolul és

ad 2:

nem szeretném, ha emiatt egy időre fel kellene hagynia a zenetanulással.

Maradtunk tehát az eredeti terveknél, és a Csepp azóta tanár, na meg eredeti nyelven nézett filmek segítségével készül az angliai életre.

Az utolsó utolsó hétvégénken még ellátogattunk a közeli laktanya nyílt napjára, ahol megtekinthettük a paralimpiai láng vonulását, valamint egyszerre süketülhettünk meg a bemutatózó vadászrepülőktől és ázhattunk szarrá a szűnni nem akaró eső apropóján.
A vicc az egészben, hogy délután 5-ig volt meghirdetve a program, és az eső képes volt egészen délután 5-ig intenzíven szakadni, majd 5 óra 1 perckor úgy elállni, mint a parancsolat.
Mondjuk mi ezt már otthonról, a szoba kellemes szárazságából láttuk, mert a jóból is elég a sok.
Feladtuk, na.
Ennyire még nem idomultunk a kinti viszonyokhoz.

A visszaút keserves volt, mert a végét jelentette az édeskettesnek.
Úgy is mondhatnám, hogy alaposan kitoltam magunkkal, mert a két hónapnyi jólét most bosszulta meg magát, hogy le kellett róla mondani.

Az első problémák, micsoda meglepetés, otthon értek bennünket.

Hiányoltam a manchesteri profizmust, ahogy pillanatok alatt átzavarják az embereket az útlevélellenőrzésen, mert a budapesti reptéren csak dísznek vannak a biztonságiak, és csak állt a kilométeres mozdulatlan sor, míg fel nem fedeztem, hogy több ablakban is ülnek határőrök. Egy életem, egy halálom, én biza megindultam az üres szalagfolyosón a legközelebbi dologtalan útlevélcsekker elé, és simán átengedtek.
Erre a többi utas is meglódult.
A vonat is megért egy misét... mert mikor kell csinálni a síneket, ha nem főidényben?
Így lett a két és fél órás útból 5-6 órás, mert egy részen busz fuvarozott minket.

Itthon akadt elintéznivaló bőven.

Pl megvettük a gyerek könyveit a következő évre.
Meg le kellett rendezni a gyámügyet még egy évre.
Na ez félig vicces volt, félig meg felháborító.

Nem tudom emlékeztek-e még rá, hogy mikor nyár elején hazajöttem a gyerekért, rákérdeztünk a hosszabbításra és az ügyintéző azt kérte, telefonáljunk rá egy héttel az érkezésünk előtt, hogy fel tudja hozatni az iratokat.
Na mit gondoltok mit nem hozatott fel, holott részünkről teljesítettük a kérést, és anyám többször is betelefonált míg intézkedni tudott?

Bingó, a papírokat!

Viszont miután minden érintett aláírta a meghosszabbítást, nekiállt hepciáskodni.
Mert, hogy ha véglegesen tervezem kivinni magammal a gyereket, akkor mindenről kell majd neki papír.
Munkahelyről, iskolából, albérletről, természetesen hiteles fordításban (itt azért érdemes lett volna lefényképezni az arcát) apukától beleegyező nyilatkozatra, meg különben is, akkor a bírósági ítéletet is meg kell majd változtatni a válásról/gyerekelhelyezésről/láthatásról és és és...

És a vele egy szobában lévő kolleganője itt intette le, mert már neki is sok volt, és közölte, hogy a bírósági ítéletet nyugodtan hagyhatjuk úgy ahogy van, elvégre eddig sem aszerint intéztük a dolgainkat, az csak a szükséges formaság.
Mázlija volt az ürgének, mert kb mindannyiunknak nyílt a zsebében a bicska.


A visszautazásom után, nyár végén, illetve az azt követő ősszel új barátokra is szert tettem, akikért nagyon hálás vagyok a sorsnak.
Hirtelen kicsit felpörgött a társasági életem, amit csak azért bántam, mert sajnáltam, hogy ezekről a programokról a gyerek már lemaradt.

Voltunk például felvonulni.
Amint azt már néhányszor említettem, idén került megrendezésre Prestonban a Preston Guild. Erre csak 20 évenként kerül sor, ezért nagyon nagy szám.
Egész évben zajlottak a megmozdulások, de a fő felvonulások pont a visszatérésemet követő héten voltak.
Úgy alakult, hogy ha már lúd legyen kövér: a vállalkozások felvonulásán a cég kamionján feszítettem, mint pók a lucernásban és széles mosollyal az arcomon integettem az utak mentén álló közönségnek, közben meg jót szórakoztunk a többiekkel.
Ilyen lehet a celebség (de utálom ezt a szót) napos oldala. Főleg hogy szenzációsan jó időnk is volt.
A felvonulás után a cég megvendégelt minket egy helyes kis pubban, amit nagyon élveztünk.

Egy héttel később céges DragonBoat Race volt, ami újabb felejthetetlen élménnyel ajándékozott meg.
Itt még szorosabbra fonódtak az előző héten köttetett barátságok és csapatépítő tréningnek sem volt utolsó.
Így születhetett például az a kép, amelynek hátterében P vigyorog, az előtérben pedig az én középső ujjam látható félreérthetetlen pózban.
Azóta is imádjuk egymást, függetlenül az elért helyezésektől... :D
Még a gyártás supervisora is szélesen mosolyogva köszön ahányszor csak találkozunk.

Ja igen, a nyáron lezajlott a valódi Hunger Games is, az indiaiak megtartották a ramadánt. Este fél 10 után olyan habzsi-dőzsi volt a kantinban, hogy öröm volt nézni az egész napos koplalástól szédelgő emberkéket.

Pár hónapra rá volt indiai kaja kóstoló, amire mint rendesen, a cég hívott meg minket.
Hát mit ne mondjak, igen erősen fűszeres, de nagyon fincsi az indiai kaja.

Volt természetesen Halloween is, amin Bloody Mary-t alakítottam és nyertem egy üveg bort, meg egy fél nap szabit. Utóbbit majd idén használom fel, mert a múlt évben már nem érkeztem kikérni.

Azt hiszem kb itt körül volt, hogy valami sajnálatos okból kifolyólag megszakadt a diplomáciai kapcsolat köztem és az uncsitesó közt.
Hogy pontosan mi történt, a mai napig nem tudom, mert az, amit magyarázatként kaptam, az nem kicsit nevetséges, ráadásul a valóságot sem fedi, de ez van, ezt kell szeretni.
Én ettől még változatlanul hálás vagyok neki a kezdeti segítségért, de ha ő így akarja, hát meghajlok az akarata előtt. Sosem erőszakoltam magam senkire, eztán sem fogom.

Közben az új haverokkal egyre többet jártunk össze, egyszer még bowlingozni is eljutottunk.

Majd pedig jött a céges karácsonyi buli, ahol talán mi magyarok szórakoztunk a legjobban (vagyunk egy páran a cégnél), ezt természetesen köszönhettük az ütős előpartinak, és megkoronáztuk egy frankó utópartival.

Hát ez a múlt év mérlege, nagyon dióhéjban.
Akárhogy is nézem, igazam lett.
Tavaly kb ilyenkor azt írtam, hogy ez az én évem lesz.
És úgy gondolom, hogy ez végre tényleg az én évem volt, igaz lehet még rajta tunningolni.



És remélem, hogy a következő év legalább ilyen eredményes lesz.
Méghozzá úgy nekem, mint Nektek, akik olvastok.

Kívánom tehát, hogy legyen ez az év még sokkal jobb, mint a tavalyi volt.

Mindannyiunknak.



Mint lyukas zsákból a lencse
Úgy hulljon Rátok a szerencse!
Sikert és Gazdagságot,
Békét és Boldogságot,
Barátságot és bolondságot
Az Új Esztendőben!


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése