2011. május 5., csütörtök

Kedves Naplóm,

ma utcát sepertem. Élmény volt!


Na jó, félre a baromsággal. Ez az egész egy vicc, a létező legszarabb poénnal megfejelve.

Ma valóban utcát sepertem, de legalábbis egy idő után megpróbáltam úgy tenni, mint aki kurvára dolgozik, mert kb. 5 percenként szóltak rám, hogy "hova sieeeetsz?!", meg "ne olyan gyorsan!!!", és még olyat is mondtak, hogy "nem kell azt olyan alaposan..."

Mondjuk valahol számítottam erre a reggeli, érdekesre sikerült kezdés után.
A személyzetisnek ugyanis gőze nem volt arról, hogy pontosan mit is kéne csinálnia az egyelőre elenyésző számú 6 órás egyénekkel. 
Asszem ehhez nincs mit hozzáfűznöm.

Aztán elirányítottak bennünket az egyik, már terepen tevékenykedő csapathoz egy-egy seprűvel felszerelve. (Naná, hogy képes voltam "felülni" rá, miszerint gyia paci, repüljünk!)

A munkafelügyelő a nap folyamán kiokosított bennünket, hogy mit is kell itt csinálni.

1.) Először is, dolgozni ott kell, ahol látják. Ahol nem látják, ott vessük be minden színészi képességünket, tegyünk úgy, mintha...
Van fogalmatok róla milyen fárasztó tud lenni a munka mímelése? Főleg annak, aki ahhoz szokott, hogy "uccu neki, csináljuk"?
A kedvencem az volt, mikor Jánosunk (természetesen nem így hívják) odajött hozzánk, és a következőket közölte:
- Ha ennek az utcának a végére értek, akkor járjon a kezetek, mint a motolla, mert a közmunka cégtől rálátni, aztán gyorsan seperjétek át magatokat addig (mutatja) a kék ladáig, onnantól lehet lazítani.
Mi pedig így is tettünk, mivel a munkaköri leírásunkban benne foglaltatik, hogy a munkavezetőnek szót fogadunk... :D

2.) Óránként 10 perc kötelező pihi, a munkás megáll és 10 percig akkor sem mozdítja a szerszámát, ha az élete múlik rajta, mert az "jár", de leginkább azért, mert a "nagy testvér figyel téged!" 
És aki azt hiszi, hogy ezt csak bedumálják, az nagyon téved!
Igenis vannak, akiknek ez a közmunkájuk!  
(meg olyanok is, akiknek egyébként rohadtul nem ez a feladatuk, de úgy látszik a városban minden oké, a tisztelt urak ráérnek a közmunkásokat csekkolni... a milliós fizetésük mellett)

3.) Van egy hosszabb szünet, amikor lehet enni, de csak és kizárólag ebben az előre megszabott időpontban. Aki elszalasztotta, az magára vessen.
Még szerencse, hogy ezt nem veszik olyan véresen komolyan.
Bár hülyén is venné ki magát, hiszen a brigádokért felelős emberke is közmunkás, pár ezerrel több "bérért", már ha lehet ezt annak nevezni.


Hát kérem, a nagyokosok odafent így képzelik a visszavezetést a munka világába ma Magyarországon, 2011-ben.


Lehet, hogy van, akiben felmerült a kérdés, miért is kell olyan nagyon színlelni a munkát? Nos, napközben erre is fény derült.

Azért, mert a kijelölt terület nem elég arra, hogy két brigád egész nap elmolyoljon rajta. 
A statisztikából viszont baromi gyorsan el kell tüntetni a munkanélkülieket, ami miatt a közmunkás cégek számolatlanul kénytelenek felvenni az embereket.
Hát nem szánalmas ez az erőlködés?
Mert szerintem nagyon.

Főleg, mikor látom a járni alig tudó asszonyt, ahogy megküzd minden egyes seprűhúzással, mert az üzemorvos alkalmasnak minősítette erre a munkára... Persze lehet, hogy végül is ő könyörögte ki, mert így pár ezer forinttal többet kap, mint amennyi a szoc segélye lenne.


Ja és hogy illusztráljam, mennyire nem akar dolgozni a munkanélküli meg a szoc segélyen lézengő "ingyenélő"...

Újdonsült kolleganőim már nem nyeretlen kétévesek ezen a területen, és meló közben összefutottak egy régi brigádtársukkal, aki szintén "már megint" nem dolgozik.
Az emberkének csak egyszer kellett mondani, hogy megint van felvétel a közmunkás céghez, és nem sokkal később újra összefutottunk vele, amint a munkaügyi kp-ba rongyolt kikérni a közvetítőlapját.

Mert a munkanélküli nem akar dolgozni, ugye?!
De igenis akar, ha van hol, és még a rákényszerített, messziről virító "munkaruhát" is bevállalja, amivel úgy bélyegzik meg, mint zsidót a sárga csillag.

Van, aki minden fenyegetés ellenére sem hajlandó felvenni, igaz a munkát azért csinálja. 

Én viszont úgy gondolom, hogy ez nem a mi szégyenünk, hanem azoké a szarrágóké, akik miatt mi az "utcára" kerültünk.


 

2 megjegyzés:

  1. Egy szuszra olvastam végig áprilist és májusi bejegyzéseidet. :( Elszomorító a helyzet... És most szégyenlem magam, mert dolgoztam közmunkát szervező cégnek, és erre nem voltam akkor se büszke... Tényleg a legtöbb kolléga ott olyan volt, ahogy leírtad... :( Azért jó hallani, hogy a humorod megmaradt.

    VálaszTörlés
  2. Ez van, ezt kell szeretni.

    Más ingét meg ne vedd már magadra, inkább végy példát rólam és röhögj egy egészségeset, mert szerintem ezen már csak röhögni lehet. ;)

    VálaszTörlés