avagy mi a fax van veletek emberek?!
Pedig azt hittem, vagy legalábbis nagyon reméltem, hogy idáig nem fog fajulni a helyzet... aztán ma kellemetlen volt az ébredés.
Az egyik kolleganőnket (másik brigád, de dolgoztunk már együtt) egy ideje már nem láttuk, gondoltuk kitelt az ideje, leszerelt, mint sokan mások.
Nos, kiderült, hogy nagyon nem ez a szitu.
A csajos táppénzen van, lassan elérkezik a varratszedés ideje. És még szerencsésnek is mondhatja magát, mert ennyi erővel a patológián is lehetne.
A sztori röviden:
Kenyeret koldultak tőle. Ő nem adott, mert a fizu előtti utolsó pénzéből vette a kilós veknit a családnak.
A következő pillanatban a kunyeráló megragadta és belevágta az épp útban lévő üvegtáblába. Az üveg természeténél fogva tört és pár helyen felszabdalta szegényt.
Azóta kötözésre, rendőrségre jár.
És azt kívánja bárcsak adott volna legalább egy csücsköt...
Egyre kevésbé tetszik az irány, amerre haladunk.
...és itt most "csak" egy falat kenyérről volt szó, nem is akár 20 forintról. Komolyan nem találok szavakat.
VálaszTörlésNem tudom merre haladunk... Van még ennél lejjebb...??? :O :( :S
Hát, szépen vagyunk. Ilyenkor mindig az jut eszembe, hogy erre a világra gyereket? Most komolyan? Az egy dolog, hogy neveljem fel valamiből, de ha meg is tehetem, honnan tudom, hogy nem találja meg egy ilyen idióta idejekorán?
VálaszTörlésMindkettőtök hozzászólására röviden csak annyit tudok mondani:
VálaszTörlésHát ez az...
Azt hiszem ebben minden benne van.
Ami, üdv a fedélzeten.