A kitolás magasiskolája

Avagy mennyire is éri meg közmunkázni?

Szerintem mostanra lassan mindenki tisztában van azzal, hogy ez az egész közmunkásdi egy bazi nagy szemfényvesztés.

De azzal vajon mennyire, hogy ez még csak afféle előjáték?

Mert az igazi szívás valójában csak ezután kezdődik.

Mikor először hallottuk, nem akartunk hinni a fülünknek. De aztán egyre többször és egyre biztosabb forrásokból hallottuk ugyanazt.

Hivatalosan óriási nagy kuss van róla.

Ugye az ember azt hinné, hogy ha már  kénytelen elvállalni ezt a foglalkoztatást, különben irgum-burgum, akkor annak lesz némi értelme és a hajlandóságát pozitívumként értékelik majd a szerződés lejárta után a munkaügyi közpókban.

Aha! Ahogy azt Móricka elképzelte!

Kéretik most jól megkapaszkodni valamiben. Megvan?

Nos, a munkaügyiben a foglalkoztatás után a közmunkás "bérből" számítják az álláskeresési járadékot!

Hogy mit jelent ez a gyakorlatban?

Azt, hogy ha voltunk olyan "szerencsések" és sikerült összeszedni elég munkanapot, akkor ÁJ címen még kevesebb pénzt kap az ember, mint amennyi a szoc segély vagy a RÁT (vagy hogy a rátba' híják most...).

A szoc segély összege jelenleg 28.500 forint, 55 év felettieknek 25.650.- (hogy az idősebbeknek miért kevesebb fel nem foghatom... lehet azért, mert ők már kevesebbet esznek...?)

A 4 órában tevékenykedők leszerelés után az utóbbi összeget kapják (pár százas plusz-mínusz), kortól függetlenül, mert annyira jön ki a járadék összege a hatályos számítások szerint.

Na, megérte X hónapig az utcát túrni?

6 órában még csak-csak, de 4 órában überszívás.

Szerintem az is hülye, aki nem színlel valami nyavalyát, ami miatt kiesik a közmunkában foglalkoztathatók köréből. (Jó tudom, könnyű ezt mondani, de egy próbát mindenképpen megér.)

Egyébként ma tudtam meg, hogy aki nem akar az utcán kikötni, az még valamit tehet a saját érdekében.

A munkaügyi központyban kiveri a balhét, hogy márpedig ne szórakozzanak vele tovább és kerítsenek munkát mégpedig már jelleggel.

És addig nem tágítani, amíg elő nem kerül a legalsó asztalfiókba alaposan elásott lista a közintézmények által igényelt közcélú/közhasznú munkaerőkről!

Mert a lista ott van!!!

Ha ezt előbb tudom, akkor most nem az utcán bohóckodnék és nem alamizsnáért, hanem rendes fizetésért.  Viszont az ügyintézőmnek asztal mintás lenne a háta. 

(Igen, azt hiszem, ha saját szeműleg látom ezt a listát, akkor lettem volna olyan idegállapotban, hogy ráborítom az asztalt és ugrok rajta kettőt. Mert a kurva anyjával szórakozzon.)

Egy szó mint száz: Ne hagyjuk magunkat, mert csak magunkra számíthatunk!