Tanulj tinó...

... ökör lesz belőled.

De tényleg! 

Méghozzá címeres, ha azt hiszed, hogy itthon tanulással bármit is elérhetsz.

Kis hazánkban csak akkor érhetsz el bármit, ha jó az ismeretségi köröd.

Vagy még akkor se.

És most nem viccelek.

A vicc az volt, míg próbáltam ennek a bejegyzésnek címet találni.

Több ötletem is volt, a futottak még között szerepelt az "Utolsó nap szabadlábon", "Hova fúj a hátszél?", illetve a "Mire elég a hátszél?"

Nos, a harci helyzet az, hogy igen nyögvenyelősen, de végre került nekem munka.

Figyelem, figyelem! A nap bejelentése! És dögöljek meg, de az évszázad kabarétréfája!

Oltári nagy protekcióval holnaptól kezdve 6 hónapig, 6 órában - kéretik valamiben nagyon erősen megkapaszkodni (én szóltam) - segédmunkás vagyok...!

.

.

.

.

.

.

O.K. szerintem mostanra mindenki kiröhögte magát, felszedte az állkapcsát... még megvárom, hogy a helyre is illessze... Megvan? Jó, akkor mesélem tovább.

Bár szerintem a fenti bejelentés magáért beszél.

Az igazi röhej az, hogy tényleg mázlim volt az ismerőssel, mert nélküle a 2 hónapos 4 órás verzióban kötöttem volna ki... majd pár hónap múlva, miután a munkaügyi kp-s serteperték nagyon nem találnak nekem szellemi közmunkát.

A bennfentesebbek szerint a 6 órás az elitnek számít a közmunkában, lazább és persze arányosan több lével jár. Meg ez legalább van.

Mikor tegnap nagy reményekkel beállítottam az irodába, hogy az ismerősre hivatkozva találkozzak a főnökkel, még nem gondoltam volna, hogy hiénaként röhögve fogok távozni. (A röhögést jegeltem a sarkon túlig)

A pasas zseniálisan fapofával bírta előadni, miután végig?olvasta a kért önéletrajzomat, hogy ő most csak közterület takarítási melót tud felajánlani, de azt azért mégiscsak 6 órában... és akár két nap múlva kezdhetek is.

Ami azt illeti szerettem volna, ha Matolcsy tökömtudja milyen miniszter úr ott van és baromira figyel, mert akkor pontosabb képe lenne arról, hogy mennyire is vagyunk motiváltak mi, munkanélküliek.

Akik szerinte csak a kezünket nyújtjuk segélyért, potyapénzért.

Merthogy én biza lecsaptam a melóra, és rohadtul nem érdekel, hogy ezért utcát kell seperni, vagy, esetenként a temetőben kell sírokat mosni, vagy amire éppen felkérést kap a közmunkás cég.

Az itthoni arcokat nem részletezném... elsőként természetesen a csalódás és a döbbenet ült ki az arcokra, mert ők is másra számítottak.

De hamar túllendültünk rajta, és rögtön jöttek a poénok, hogy milyen állat lenne a temcsiben a sírok mögül kiugorva/elősettenkedve riogatni az arra járókat. (Sorry, a családom, köztük én is, a morbid, kifacsart humorérzékéről híres. XD)

Így aztán ma, egy üzemorvosi kitérő után, alá is firkantottam a munkaszerződést, de még nem adták ide (úgyhogy abból majd holnap szemezgetek), mert a főnöknek is alá kell írni.

Bár nem tudom, hogy mire ez a felhajtás, mert a főnök a szomszéd szobában, nyitott ajtók mellett székel (nem úgy :D), míg a papírokra vártam, végighallgathattam egy hűdesürgi, überfontos tárgyalást, meg pár privát fecsejt.

Normál esetben persze ezeket nem lett volna időm végighallgatni, és a látványosan ebédelő, közben helytelenítő pillantásokat váltó hölgyeket sem kellett volna nézegetnem (rohadtul nem érdekel, hogy zavarom őket a táplálkozásban, és az ügyfélfogadási időt sem én határoztam meg ilyen hülyén), de pont az én kinyomtatandóimat zabálta fel a nyominger és azzal küzdöttek legalább 10 percet. (Mondtam már, hogy némileg elborult kocka vagyok? A hiba elhárítása kvázi csuklógyakorlat lett volna...)

Szóval holnaptól hatósági (láthatósági :D) mellényben vonulok (hogy messziről is jól lássák, ez bizony egy ingyenélő munkanélküli) oda, ahova épp kivezényelnek.

Na ezek után most őszintén: Hát nem megérte annyit tanulni?!

Ha nincs ismerősöd, úgyis csak segédmunkás lehetsz.

Sőt, amint az ábra mutatja, ismerős birtokában is... :) 

De ezen én már csak röhögni tudok.

Anyám szerint, tanulni megéri, csak nem itthon kell kamatoztatni...
Nos én nem zárkózom el ez elől a megoldás elől sem, hiszen angolul és németül is beszélek... munkát vállalni meg mostmár bárhol szabad...