Ez + Az

Igen, ez a bejegyzés most egy kicsit vegyes lesz, mert az élet is elég vegyes mostanában.

A "munka" miatt ugyanis kicsit kevesebb időm marad úgy általában mindenre, ami nem a "munkával" kapcsolatos.

A "munkát" természetesen azért macskakarmozom, mert szerintem már az eddig leírtakból is tisztán látszik, hogy amit én közmunka címszó alatt művelek, annak a valódi munkához elég kevés köze van.

De azért fogjuk rá, hiszen mégsem itthon lógatom a lábam.

Rendtevészeti gurumnak hála az itthoni dolgokat azért elég jól tudom menedzselni aránylag kis erőfeszítéssel. Nincs is annál jobb, mint hazajönni és láttamozni, hogy eddigi ténykedésemnek hála rend van, és max porszívózni kell. (a porszívóm viszont asszem garanciális cserélésre fog szorulni, még jó, hogy szépen elraktam a papírjait)

Sorra kapom a leveleket.

Egyet a munkaügyi kp-tól, hogy átmenetileg kiradíroztak az álláskereső névsorból. Na ide remélem a büdös életben többet nem kerülök vissza, de azt majd még meg kell érdeklődnöm, hogy ettől nekem még menni kell jelentkezni, vagy majd csak akkor, ha már nem kell a szüneteltetés, ezt ugyanis elfelejtették megemlíteni.

Megjött a gyerekvédelmis határozat is, miszerint megkaptam... de hogy ez se legyen olyan egyszerű, még ezzel is lesz egy köröm, hiszen már nem a hatalmas 28 rugós összeget fogom kapni, hanem a jól megérdemelt "munkabéremet"... ami azonban még mindig elég elenyésző jövedelem ahhoz, hogy még vígan beleessek a gyerekvédelmi kedvezményre jogosultak körébe. (ennyit arról, hogy mire elég a közmunkás zsold)

A szoc segélyem felülvizsgálatáról még nem küldtek semmit, úgyhogy valszeg azzal is lesz még dolgom, hiába mondták a közmunkás cégnél, hogy azzal már nem kell foglalkoznom. Olyan ez, hogy hiszem, ha látom.

A munka az továbbra is kriminális, a 16-20-i héten megfejelve egy túlbuzgó betanuló munkavezetővel, aki aktívan nyitogatta a zsebünkben a bicskát. Meg egyesek kezében a lapátot, gereblyét, szurkát, seprűt, talicskát.

Egy szó, mint száz, nem lopta be magát senki szívébe, ellenben erősen érik neki egy tüdőleszaggató hátbaverés "véletlenül".

Kommunikáció nulla, azt hiszem szegény keveri a szezont a faszommal fazonnal, minket meg nagyon összetéveszt egy óvodás csoporttal... abból is leginkább a kiscsoporttal.

Nagyjából olyan szellemi szinten szól ugyanis hozzánk, amit a brigád többsége igencsak a szívére vesz. Én személy szerint magasról teszek rá, nagyokat bólogatok és csinálom ahogy én gondolom, józan paraszti ésszel.

Valamelyik nap, azt hiszem csütörtökön azonban ez a kommunikációs deficit már olyan méreteket öltött, hogy eléggé nehezünkre esett eldönteni, hogy most mégis kinek az utasítását kövessük.

Rövid barchobázást követő óvatos javaslatomra a mellém beosztottak maradtak az eddigi munkavezetőnk instrukcióinál... és nekünk lett igazunk. :D

Cserébe másnap mi "nyertük" a laza sétálós melót, biztonságos távolságban az alaposan megizzasztott többiektől... meg az izgága betanulótól.

A jövő héten állítólag már nem bennünket fog inzultálni.

Azért meg kell adni, akadtak jó meglátásai is. 

Például azt már jómagam is nehezményeztem, hogy inni márpedig kell, és ok, hogy a pasik egyszerűen megoldják a kisdolgukat, de mi van velünk, nőkkel?

Merthogy nyilvános wc a fasorba sincs, a kocsmákba és egyéb műintézményekbe meg vagy beengednek vagy nem.

Ha a helyes kis világítós mellényünkben libbenünk be, akkor általában a "vagy nem" esete szok fennforogni.

Ha előrelátóan sztriptízelünk egyet, akkor meg vagy kell fizetni a használatért, vagy nem.

Tehát ha nem akarunk fizetni (és nem állunk ám olyan jól, hogy nagyon szeretnénk még erre is költeni), akkor biza ki kell bírjuk a műszak végéig, míg beérünk a telepre.

Tévednék, vagy ez tényleg súrolja némileg a negatív diszkrimináció fogalmát?