Mivel gondolom mindenki "tűkön ülve" várja a fejleményeket, tartok egy gyors összefoglalót a közelmúlt történéseiből. :D
Ha nagyon gonosz akarnék lenni... na de miért is kéne visszafogni magam?
Szóval egy mocskos dög vagyok, és csakazért is a KMK-hoz hasonlítom ezt a közmunkásdit, aminek, a drága szóvivő úr szavaival ellentétben, az égadta világon semmi értelme.
Most inkább nem másolom be az egész cikket, mert agyborulást kapnék tőle, de az biztos, hogy én sokmindent látok, olyat viszont, hogy "...vannak olyan beruházások, vannak olyan dolgok, amiket minél előbb el kell végezni, meg kell valósítani." , na szal ilyet kurvára nem. Még az árnyékát se.
Ami engem illet, hááát tudnám gyümölcsözőbben hasznosítani azt az időt, amit manapság munkának csúfolt csoportosan elkövetett lődörgéssel töltök.
Merthogy munka, az a hasznos, érdemi fajta, na az kérem itt nincs. (nagyszabású közmunka-program, mi?)
Jobbanmondva ma éppen megcsillant valami halvány szikrája, de nem időzött sokáig az érzés.
Nagy általánosságban azonban a napi móka abból áll, hogy jóval több, mint elegen kivonulunk a reggel kijelölt területre a munkavezető kíséretében, max 1 óra leforgása alatt még csigatempóban is végzünk a feladattal, aztán látszattevékenységet folytatva kedélyes "ismerd meg városod" típusú túrákat teszünk a környéken, különös tekintettel a hidak alatti térségekre, talán azon megfontolásból, hogy lássuk, hova lehet majd felhúzni egy kisebb kartondoboz lakótelepet, ha minden kötél szakad...
Persze az sem utolsó szempont, hogy ott nem vagyunk szem előtt.
Meg kell mondjam, hogy az idő ilyenkor istentelenül lassan telik, és pusztuljak meg, ha nem az a legfárasztóbb ebben az egészben, hogy kitaláljuk mi a fenével üssük el a maradék időt.
Szerencsére a társaság jó, egy-két brigáddal ellentétben nálunk nem ütötte fel a fejét az a jó magyar virtus, miszerint ott tegyünk keresztbe a másiknak, ahol érjük és különben is: dögöljön meg a szomszéd tehene is.
Mi aránylag jól szórakozunk, ehhez - azt hiszem tegnap - én is hozzájárultam a seprűn lovaglós magánszámommal.
Az úgy történt, hogy épp igyekeztünk nem szem előtt lenni, mivel a meló szokás szerint már elkopott, és én véletlenül (de tényleg) kvázi lovaglóülésben pihentettem a hátuljamat a seprű cirok részén (mert a felfázást kihagynám).
A seprűnyél meg olyan jól kézre állt, és mire észbe kaptam ( :D) már meredek zuhanórepülésekkel tarkított "légi" szlalompályán találtam magam... Szerintem Harry Potter is megirigyelte volna azokat a manővereket... XD
A seprűn kívül egyébként megismerkedtem már a szurkálóval (ld.: Égig érő fű, Poldi bácsi... meg az a szép zőőd gyep) meg a lapáttal, és azt hiszem jó úton haladok afelé, hogy a talicskával is szorosabbra fűzzem a szálakat.
Ami a dolgok komolyabbik részét illeti, érdemes lenne komolyabban utána járni, hogy ugyan mennyit markolnak fel utánunk a közfoglalkoztatós cégek.
Mivel erre is nyílt némi rálátásom, ez bizony megérne egy misét, mert hogy a statisztika kozmetikázásán kívül nem puszta szívjóságból veszik fel az embereket indokolatlanul nagy számban, arra akár mérget is vehetünk.
És annak a pénznek csupán elenyésző része a mi "fizetésünk". Lehet találgatni, kinek a zsebét béleli az összeg java...
Ja és nem mellesleg az a szóbeszéd járja, hogy jövőre már nem lesz olyan, hogy szociális segély.
Bennfentesek rebesgették, úgyhogy lehet, hogy van benne valami.
Hogy akkor mi lesz azokkal akik csak arra jogosultak?
Ez egy nagyszerű kérdés, nemde?
Én mindenesetre már erősen gyúrok a B tervemre.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése