Miért beteg a magyar?

avagy "- Itt dög-lünk meg hu-tyu-tyuuuu!" (Trabarna)

Arra itt és most le merném tenni a nagyesküt, hogy nem azért olyan siralmas az emberek egészsége, mert két pofára zabálják a chipset és literszámra öntik magukba a kólát.

Ennek ellenére überintelligens kormányunk nemrég elfogadott egy törvényt, miszerint ha beledöglünk is vigyáznak az egészségünkre.

Az eredetileg hamburger adóként beharangozott tervezet végül szinte minden másra kiterjed, a hamburgerekre speciel nem. (Azóta asszem csipsz adónak hívják...)

És igen, elérkeztünk a mentegetőzésig, és juszt se hagyom ki!

Tehát: távol álljon tőlem, hogy az egészségesebb étkezés ellen emeljek szót!

Sőt! Tény, hogy rengeteg szart megesznek az emberek, amit nagyon nem kéne. És tényleg kéne már valamit tenni, hogy ez megváltozzon.Például rendet tenni a fejekben. (Persze nem csak ott.)

Ebből is jól látszik, hogy az alapötlettel egyébként még tudnék is azonosulni, HA!

Ha nem látnám, hogy már megint a csóringerekkel csellóznak ki, de alaposan.

A csóró ugyanis nem azért vesz porlevest, mert annyira szereti, hanem mert arra fussa. És az is kevéssé valószínű, hogy chips-szel lenne dugig a kamrájuk. Sőt, nyugodtan mondhatjuk, hogy egy valóban szerényen éldegélő családnál a szökőévben egyszer vásárolt chips kb. luxusszámba megy.

Jobb, ha elhiszik a nagykutyák, hogy a "jobbágyok" is szeretnének friss, egészséges, a kormánynak is tetsző alapanyagokból főzőcskézni, csak nemigen telik rája.

Ezzel természetesen nem állítom azt, hogy nem léteznek "tudatosan mocsok egészségtelenül táplálkozó" emberek, de azokat a csillagos eget súroló adó sem fogja visszatartani az egészségtelen életmódtól.

Viszont, kedves ötletgazdák, ha már ennyire ragaszkodnak a megmentésünkhöz, az egészség védelmének kevésbé zsebmetsző módja is lenne. 

Nevesen az, hogy a kártékonynak kikiáltott étkek árának felheccölésével egy időben (vagy még inkább ahelyett) az egészséges élelmiszerek adóját csökkentik.

De ami azt illeti, az ilyen és ehhez hasonló törvények sokkal többet ártanak az egészségünknek, mint az összes sós, cukros, adalékanyagos élelmiszer összesen.

Sokkal jobban megfekszi a gyomrunkat, ha egyesek ész nélkül csökkentenek jövedelemadót, pofátlanul azt szajkózva, hogy ezzel senki sem jár rosszul, holott ez már az előzetes számítások szerint sem volt igaz. 

Aztán pedig továbbra is fennen hangoztatva a "senki nem jár rosszul"-t megzsarolják az embert és a hiány befoltozására einstandolják a nyugdíjra félretett pénzeket.

Az sem tesz jót a szív- és érrendszerünknek, hogy nem sokkal ezután egy tollvonással áthúzzák a számításainkat, és arra hivatkozva, hogy csak a rendvédelmisek korkedvezményes nyugdíját stornózzák (ezt még komolyan elhitte valaki?!), simán megszüntetik a többit is, még az olyan hosszú távon gyilkos hivatások esetében is, mint a bányászok... majd lazán közlik, hogy valójában a rendes állami nyugdíjunkra is keresztet vethetünk. (vajon merre jár ilyenkor a nyugdíjak védőszentje?)

Mindezt elmondásuk szerint azért, mert a kedvezményes nyugdíjak sokba vannak az államnak... (Halk kérdés: a MOL részvények nem voltak sokba? És a kedves politikus urak milliós fizetése?)

Mindenesetre ezek után még van bőr az arcukon rendesen. (csak szerintem cinikus?)

És az a stressz sem használ az idegeinknek, hogy nem tudjuk mire megyünk be másnap a munkahelyünkre, nem tudjuk, hogy lesz-e még egyáltalán holnap, hiszen újabban bármi megtörténhet, méghozzá következmények nélkül, mert ha szólni merünk csak mi járunk rosszabbul, és nincs már aki megvédjen, aki képviseljen bennünket, mert ellehetetlenítették a szakszervezeteket.

Ha pedig nincs munkánk, akkor akár el is hantolhatjuk magunkat azon melegében, mert mindegy mit tudunk, miben vagyunk jártasak, ha nincs egy jó ismerős, akkor csak közmunkázni vagyunk jók és csak süketduma, hogy ez a munkába visszavezető út.

Nagyon nem nyugtat meg bennünket a tudat, hogy a jövő évtől bármikor füttyenthetnek egyet, és utazhatunk az ország másik végébe valami nagyszabású projektet megvalósítani éhbérért...

És a még munkával rendelkezők seggében is ott figyel a zabszem, hogy ugyan mikor csökkentik újra és újra a fizetésüket (ne legyen igazam!) azon apropóból, hogy ha nem tetszik, akkor majd jön egy közmunkás fele annyiért dupla annyi időben és még csak nem is a munkáltatónak kerül pénzbe...

A vérnyomásunkat is jobban felturbózza az, hogy látjuk, már megint a módosabbaknak kedvez a kormány, mert még meg is jutalmazza az eddig más országbeli rendszámmal futkosókat, akik persze kapnak az alkalmon, és fillérekért regisztráltatják itthon a több millás verdáikat...

És a koleszterinünket sem az fogja normalizálni, hogy már megint feljebb mennek a gyógyszer árak, köztük akár életmentő tablettákkal is.

Meg az sem, ha az orvosok ék alakban húznak el az országból...

Attól pedig már-már agyvérzést kap az ember, hogy a jövő nemzedékét is elkezdték piszkálni, ahogy egyik iskolát a másik után passzolják át az egyháznak, a legtöbb esetben alternatíva nélkül, mert valami számomra érthetetlen oknál fogva az egyház több támogatást kap az államtól egy iskola fenntartásához, mint egy önkormányzat...

Az pedig érdekes módon senkit nem zörget, hogy egyelőre még szabad vallásgyakorlás van... Bár akit zörgetne, azt meg gyorsan eltakarítják az útból.

S ha mindez még nem lenne elég egy kiadós idegbajhoz, hát ők gondoskodnak róla, hogy ebben se szenvedjünk hiányt, mikor minden érdekvédő / kritikát megfogalmazó fórumot kiiktatnak vagy saját embereikkel töltik fel.

Még tudnám részletezni, de engedelmetekkel most befejezem, mielőtt megmarom magam, mert akkor mehetek táppénzre, aztán még véletlenül rámfogják, hogy táppénzcsalok és mehetek dutyizni.

Röviden összefoglalva:

Kedves uraim, nem  az élelmiszer öl, hanem a bizonytalanság. 

Az, amiből önök az elmúlt egy évben bőségesen juttattak nekünk.

Bocs a sok linkért, de nem szokásom a levegőbe beszélni.