Hajszál híján

A munkavezetőnknek ma rossz napja volt.

És még rosszabb lehetett volna, ha nincs az a bizonyos hajszál, ami a címben szerepel.

Mert ha csak egy hajszálnyival közelebb állok hozzá, akkor neki holnap már nem kellett volna dolgozni jönni. Soha többé.

Tudom, hogy ezzel most mindenkit kellemesen felcsigáztam, de most mégsem fogok belemenni bővebben, igazából még én magam sem tértem egészen napirendre felette.

A reggel jókedvűen indult, előszele sem volt a készülődő viharnak (képletesen szólva).

Aztán kint terepen valami nagyon felbaszhatta az agyát, hogy mi, az nem derült ki, de, mivel mi voltunk "kéznél", hát rajtunk vezette le. 

Legalábbis próbálkozott, de gyorsan kihúztam alóla a lovat.

Akkor még észrevette magát és visszább vett magából.

A következő alkalommal viszont már nem működött az önkontrollja, valamiért baromira zokon vette a hozzá intézett kérdéseket (megjegyzem, halál mindennapos, milliószor feltett kérdések voltak, amikhez vártam némi pontosítást), és nem sok hiányzott ahhoz, hogy egy hirtelen, dühös mozdulatnak köszönhetően a szemüvegem csúfos véget érjen.

Meg vele együtt ő is.

Mert én leszarom, ha ordítoznak, genyóznak velem, vagy minden ok nélkül lebasznak. Vén róka vagyok én már, jól ismerem a jóféle magyar vezetői mentalitást, megszoktam és jó ideje immunis vagyok rá.

De teljesen más a leányzó fekvése, ha kezet emelnek rám, mindegy, hogy okkal vagy ok nélkül.

Akkor bizony a fent nevezett úriember olyan fegyelmivel távozott volna a közmunkás cégtől, mint a ház.

Utólag tudatosult csak bennem, hogy csupán egy kéznyújtásnyira álltam attól, hogy a markomban legyen egy ember sorsa.

Ugye milyen kevésen múlik?

Legtöbbször csak egy hajszálon.

Egyeseknek ez a hatalom álmaik nevotábbja.

Én sosem szeretnék ekkora hatalmat birtokolni.

Nem azért, mert attól tartanék, hogy visszaélek vele.

Sokkal inkább attól, hogy élnem kéne vele, bármilyen jogosan is.

Innentől kezdve természetesen új játékszabályok léptek életbe.

Nincs több önálló munkavégzés, ha valamit nem mond, azt nem csinálom, de elvégzem amit kell. 

Ezentúl leszarom a lerakott zsákok számát, ha kíváncsi rá menjen és számolja össze ő maga.

És azt hiszem épp ideje, hogy ő találja ki milyen szerszámok kellenek az adott napra az adott  munkaterületre.

Ha kérdez válaszolok, de vége a viccelésnek, jópofizásnak.

Ha a saját munkájához vár tőlem segítséget... nos, hát azt ma elbukta, mert arra a válasz  ezentúl: - Nem tudom.

Mert nekem nincs szükségem több hajszál híján helyzetre.