Szabhatjuk...?

A mai bejegyzés címét a drága Hofi Gézától vettem kölcsön.

Ééén elszabtam, te elszabtad, ő elszabta, mi elszabtuk. Ha elszabtuk, hát elszabtuk, utólag már szabhatjuk...

És félő, hogy nincs már olyan messze az, hogy valóban szabhatjuk... legalábbis mi itt, a piramis alján.

Mert akik valóban  elszabják, azok mindig más farkával verik a csalánt.

Igen, a mienkkel.

Tegnap, azaz 2011. június 6-án ugyanis a bohócok megszavazták, hogy le van szarva a szerzett jog, amiért a nagy többség egy életen keresztül vért izzad (ellentétben velük), mostantól azt csinálnak a nyugdíjakkal, amire csak kedvük szottyan, és az ötletparádéjukat sajnos egyre jobban ismerjük.

Ugyan azzal takaróznak, hogy csak a rendvédelmiseket meg a rokkantnyugdíjcsalókat akárják megfingatni... de hát hallottunk már ettől nagyobb hazugságot is az ő mindig igazmondó szájukból.

És nem átallanak azzal takarózni, hogy ezek az emberek "sokba vannak az államnak".

Hát a drága képviselő urak milliós jövedelme nincs sokba az államnak?!

Az persze még csak véletlenül sem fordul meg a fejükben, hogy netán magukon is kezdhetnék a költséglefaragást.

Azt pedig már több, mint cinikusnak tartom, hogy a nem kevés pénzeik mellé még mindenféle plusz juttatásokat is kapnak, miközben a proliktól a cafeteriát is sajnálják.

Nem kell továbbmenni annál, hogy ha a magamfajta valami csoda folytán munkához jut, akkor biza' nemhogy a munkáltatót, de még a kutyát sem érdekli, hogy oldja meg a dolgozó a munkába járást.

Nem is értem, mire fel kapnak a politikai burzsujok költségtérítést. 

Tán nem fussa a kis képviselői bérükből benzinre, vonatra?! Nem elég ruhára?! Tán nagyon elvásik a szövetnadrág ülepe a bársonyszékben?!

És ha ők ilyeneket kapnak, akkor nekem miért is a fizetésemből kéne ugyanezt megoldanom?

Hát nem röhej ez az egész?

Egy biztos, egyre jobban bebiztosítják azt, hogy az ember már nemigen mer egy hétnél előrébb tervezni, legyen szó bármiről.

Elég csak azt néznünk, amit a munka törvénykönyvével készülnek elkövetni, tökéletesen látható, hogy végképp nem számíthatunk semmi jóra.

Az erre vonatkozó cikk elolvasható itt. Mivel nem tudom ki mikor nézi meg, a cikken kívül ajánlom olvasásra a legelső kommentet.

Az oktatási / felsőoktatási törvényekre is külön kíváncsi leszek... meg arra is, hogy meddig hagyjuk még őket kontárkodni, mikor jól érzékelhetően fingjuk nincs egy ország működéséről, akármilyen szinten.

A helyükben azért lassan kezdenék nagyon óvatos lenni, mert ez a fene nagy elbizakodottság csúnyán a visszájára fordulhat, mint ahogy fordult is, amikor a rendvédelmiseket a bohócügyi miniszterhez irányították.

Ez a "bohóckodás" egy oltári nagy öngól volt, nem kell hát csodálkozni, ha alaposan kiaknázzák a lehetőséget.

Aki pedig netán a száját húzza, mert sikeres volt az agymosás (bár elég sok ex-odaszavazót nyílt alkalmam mostanában megismerni), az jobb, ha észben tartja: nem véletlen, hogy a rendvédelmiseknek ment neki a kormány első körben.

A taktika ugyanis hibátlan. 

Ha őket legyűrik, onnantól kezdve mindenki más szabad préda.

És ne legyen igazam.

Ha a fentiek olvasása közben erősen berzenkedtél, netán még fel is háborodtál, és fővárosi vagy, akkor ott a helyed a Bohócforradalomban.

Légy ott helyettem is, és mindenki helyett akinek sajna nincs arra pénze, hogy részt vegyen, pedig a fél karját adná a lehetőségért.

Én annyit tehetek, hogy kirakom a felhívást, és bárcsak többet tehetnék.
Hátha így még elkerülhetjük a végérvényes elszabást.