Ez ma egy rendhagyó nap lesz, mert a legutóbbi post óta eltelt időben több nap volt, mint bejegyzés, pedig témában amúgy bővelkedem.
Mivel azonban nem akarnék egy bejegyzésen belül összevissza csapongani, mint egy szédült pillangó, úgy döntöttem, inkább szép sorban sétálok végig az elmúlt napok eseményein.
Tehát következzen az első rész... hogy gyorsan letudjuk a politikai vonatkozásokat.
Emelje fel a kezét, aki szintén hidegrázást kap tőle.
Köszönöm, elég. Főleg belőlük, de nagyon.
A bicska azonnal elsül a zsebemben, mikor végtelenül arrogánsan, lenézően, mi több, sértően viselkednek azokkal, akikkel normális esetben tárgyalni, egyeztetni kéne.
Mindezt úgy, hogy simán lehazudják: szerintük igenis volt egyeztetés.
Tök ciki, hogy a szakszervezetek és egyéb társulások szerint meg nagyon nem.
És az meg már szinte természetes, hogy ha ennek a véleménynek netán még hangot is mernek adni a fent említett szervezetek, akkor naná, hogy a fantasztikus 2/3-nak áll feljebb.
Mondjuk a hangadásnak amúgy sincs túl sok foganatja, ha előtte már simán átverték a "törvénytervezeteket" a szavazósdin. Meg van egy beépített íráskényszeresük is, aki ha papírt lát megvadul és azonnal tollra kap.
Szerencsére az eléggé hatástalan hangadások élvezeti szintjéből mit sem vesz el a "lefutott meccs" fíling.
Nos igen, megcsinálták, lazán megszüntették a korengedményes illetve kedvezményes nyugdíjakat, ezen felül pedig a rokkantnyugdíjasok is mehetnek számolatlanul felülvizsgálatra. (És hogy még mire készülnek, abba jobb bele se gondolni)
Ugyan azzal takaróznak, hogy ez csak a rendvédelmisekre vonatkozik... nem hiszem én el ezeknek már azt sem, amit kérdeznek. (Nem mintha eddig komolyan vettem volna bármilyen ígéretüket.)
Cserébe megkapták a bohócforradalmat, aminek eredményeként egyrészt rajtu(n)k röhögött az egész világ... bár én inkább azt mondanám, hogy velünk (mivel ezen már tényleg csak röhögni lehet, őket pedig körberöhögtetni), másrészt viszont ugyancsak az egész világ el volt ájulva a kreativitásunktól, sőt egyesek felvetették, hogy egyszer ez még tananyag lesz.
Egyszóval sikeresen felhívtuk magunkra a világ figyelmét, ha eddig még nem tettük volna.
Olvasásra ebben a témában ezt ajánlanám, véleményem szerint ebben minden benne van. Nekem átjött az "életérzés".
Tudom, hogy egy ilyen megmozdulás többeknek kényelmetlenséget okozhat, de mielőtt felkapnánk a vizet, gondoljunk arra, hogy ők valójában mi vagyunk, mert ők értünk is csinálják. Vásárra viszik a bőrüket értünk, mindannyiunkért.
És ha most nem "zárunk össze", akkor szabhatjuk...
Drága Hofi, még mindig aktuális... de azt hiszem, hogy ő ennek nagyon nem örül.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése