Mielőtt a tárgyra térnék, kis kiegészítéssel tartozom az előző bejegyzéshez.
1.) A blog neve meg volt említve a cikkben, úgyhogy annyira nem kellett régészkedni.
2.) Az újság szerint a petíció eredményeként a blog-gazdák jövő év elején nem-virtuális aláírásgyűjtésbe kezdenek, hogy népszavazást lehessen tartani az ügyről, nevesen szabályozzák-e erősebben a hirdetést feladó cégek kötelességeit.
Az utóbbi pontban foglaltakat személy szerint ökörségnek tartom, szvsz felesleges pénzpocsékolás egy ilyen népszavazás, mert egyrészt évek telhetnek el egy ezzel kapcsolatos törvény meghozataláig... másrészt lófaxt se ér egy törvény, ha nincs tényleges visszatartó ereje, pl. szigorú ellenőrzés és komoly pénzbüntetés.
Ettől függetlenül azért szurkolok, mert sosem lehessen tudni.
És akkor térjünk a tárgyra.
Nos, amint azt a bejegyzés címe is sejtetni engedi, nem, ma nem sikerült "felmondanom". (pedig még a bugyit is fordítva vettem fel, hiába szemrevételeztem alaposan, mielőtt belebújtam)
Az történt ugyanis, hogy a fizetést fedezethiány miatt elnapolták.
Nos, ha eddig kételkedtem volna a döntésem helyességében, most végképp bebizonyosodott, hogy nem fogtam mellé.
Mert hogy ez innentől csak rosszabb lesz, azt merem borítékolni.
Kezdve rögtön azzal, hogy az időjárás egyre kevésbé kedvez majd a munkálatoknak, egyre rövidebbek lesznek a nappalok, ergo egyre kevesebb idő marad dolgozni... guba viszont csak akkor van, ha a munkások melóznak...
Meg ha a fővállalkozó irodistái nem kavarják el a benyújtott számlákat; meg ha nagynehezen találnak valakit, aki az említett papiruszra hitelesítő autogrammot karcol; és ha végre megtalálják a faxon, emilen, postán, de tán még füstjelekkel is elküldött adóigazolást.
De ez már legyen az ő bajuk.
Nem véletlen, hogy az én fejemben meg sem fordul a vállalkozásnak még a gondolata sem.
Egész egyszerűen nem vagyok az az alkat és bőven elég a saját pénzem miatt zizegnem, nemhogy még hatvan másikéért is egyem a kefét.
Egy szó mint száz... még egy nap a pokolban, és ez nem csak képletesen értendő, mert úgy fáj a hátam, mintha égetnék, fordulni meg jóformán csak derékból tudok.
Vajon nem ezt nevezik pszichoszomatikának?
Ma mindenesetre korán szabadultam.
Meló már egyébként sem volt, mert a mai adagot hamar kivégeztem, a többi cucc megléte meg nem tőlem függött.
Ezért aztán adtam egy isteneset a népi manikűrnek, és ha Oscart nem is, de egy Arany Medvét tuti kiérdemeltem, olyan meggyőzően alakítottam a haldoklót, mint a Sivatagi showban a kisrucái visszavonulását fedező kacsamama a sebesült kacsát.
A hiéna is bekajálta és nekem is bejött.
Szégyelljem magam?
Juszt sem!
Elvégre amilyen az adjon isten, olyan a fogadjisten.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése