Hogy mi mindennek lehet örülni?
Se szeri, se száma az ilyen dolgoknak, elég csak körülnézni.
Lehet például örülni a késő őszi finom napsütésnek, egy mosolynak, egy perc nyuginak...
És lehet örülni egy levélnek :).
Pénteken én pont egy levélnek örültem úgy, mint majom a farkának, és át tudtam volna ölelni az egész világot.
Igazából hellyel-közzel meg is tettem, ezért is maradt el a blogpost azon melegében, muszáj volt kicsit lehiggadnom :P
Normál esetben ennek a levélnek nem szokás örülni, nekem mégis olyan, mintha a szabadságomat kaptam volna vissza.
Igen, a RÁT-os menlevelemet kaptam meg.
És immár semmi nem tart vissza attól, hogy zsoldosztás után azt rebeghessem a boss arcába, hogy aviszontnemlátásra!
A történet innentől többesélyes.
Vagy közcélúzni/közhasznúzni megyek, vagy bejön valamelyik állás, amit mostanában megpályáztam (de amikről egyelőre nem beszélek babonából :D).
De vagy ez, vagy az, az biztos, hogy bármelyik jobb lesz, mint ez ami most van kifutóban, mert igenis megérdemlem.
Mert megérdemlem, hogy végre olyan helyre kerüljek, ahol megbecsülnek, ahol értékelik a munkámat mind emberileg, mind anyagilag és nem arra megy ki a játék, hogy a lehető legtöbb bőrt nyúzzák le rólam.
Tudom, nagyon merész dolog a jelenlegi gazdasági helyzetben még egy ilyen munkát is "eldobni", de én hiszem, hogy ettől valami milliószor jobb vár rám, ha merek többet elvárni.
Meg is nézem a lottószámokat :D
Se szeri, se száma az ilyen dolgoknak, elég csak körülnézni.
Lehet például örülni a késő őszi finom napsütésnek, egy mosolynak, egy perc nyuginak...
És lehet örülni egy levélnek :).
Pénteken én pont egy levélnek örültem úgy, mint majom a farkának, és át tudtam volna ölelni az egész világot.
Igazából hellyel-közzel meg is tettem, ezért is maradt el a blogpost azon melegében, muszáj volt kicsit lehiggadnom :P
Normál esetben ennek a levélnek nem szokás örülni, nekem mégis olyan, mintha a szabadságomat kaptam volna vissza.
Igen, a RÁT-os menlevelemet kaptam meg.
És immár semmi nem tart vissza attól, hogy zsoldosztás után azt rebeghessem a boss arcába, hogy aviszontnemlátásra!
A történet innentől többesélyes.
Vagy közcélúzni/közhasznúzni megyek, vagy bejön valamelyik állás, amit mostanában megpályáztam (de amikről egyelőre nem beszélek babonából :D).
De vagy ez, vagy az, az biztos, hogy bármelyik jobb lesz, mint ez ami most van kifutóban, mert igenis megérdemlem.
Mert megérdemlem, hogy végre olyan helyre kerüljek, ahol megbecsülnek, ahol értékelik a munkámat mind emberileg, mind anyagilag és nem arra megy ki a játék, hogy a lehető legtöbb bőrt nyúzzák le rólam.
Tudom, nagyon merész dolog a jelenlegi gazdasági helyzetben még egy ilyen munkát is "eldobni", de én hiszem, hogy ettől valami milliószor jobb vár rám, ha merek többet elvárni.
Meg is nézem a lottószámokat :D
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése