Vagyis költöznék.
Ezért is voltam/vagyok ennyire csendben az utóbbi időben, mert kb minden szabadidőmet azzal töltöm, hogy házakat keresgélek a környéken, valamint osztok-szorzok, informálódok ezerrel.
Na jó, azért közben néha szociális életet is élek, meg készülődök haza. A többi meg túl privát ahhoz, hogy blogba foglaljam.
Na ezt most jól rátok borítottam így a nagy hallgatás után. Ergo most jön a cizellálás.
Tehát (banyek, hol is kezdjem?!), miután ilyen jól alakultak itt kint a dolgaim, nem volt kérdés, hogy amilyen gyorsan csak lehet, kijön utánam a gyerek is. Ezért is járt hozzá nyelvtanár az elmúlt iskolaévben, hogy amennyire csak lehet megkönnyítsem neki az átállást, hiszen nagyon sok szempontból nem lesz egyszerű dolga, legalább a nyelvet makogja már nagyjából alap szinten, amire aztán majd építkezhet.
Szerencsére az itteni iskolák nagy tapasztalattal rendelkeznek a különböző nemzetiségű diákok integrálásában, és szerencsére az én Cseppem is egy aránylag talpraesett kölyök.
Az csak hab a tortán, hogy az általam kinézett suli tanárai a nyílt nap alkalmával személyesen nyugtattak meg afelől, hogy tutira semmi gond nem lesz.
Namármost az én jelenlegi studio flat-em (magyarul kb mini garzon) tökéletes egy egyedülállónak, esetleg még egy párnak is. De egy anyunak kiskamasz gyerekkel már nem igazán.
Ezért már február környékén elkezdtem nézelődni a kiadó házak/lakások piacán, skype-on minden hétvégén ment a linkcsere, elvégre a gyerek véleménye is számít.
És természetesen ezzel egy időben kezdődött a számolgatás is, hogy mi merre hány méter.
A követelmények nagyjából a következőek:
Kertes legyen az a ház!
Ez nagyjából a legfontosabb mindkettőnknek. A panel szülötteiként ez álmaink netovábbja.
És ha már kert, az sem mindegy milyen, hiszen itt a legtöbb házhoz tartozik egy ún. yard. De ez a yard a városközpont környékén nem több, mint egy fullra kövezett terasz (szerűség) embermagas, többnyire iszonyatosan retkes, málló kőfallal körbekerítve. Mi viszont szeretnénk nagyot álmodni (meg jó sokat dolgozni vele :D), és igenis füves kertet szeretnénk.
Mindenképpen ebben a városrészben szeretnénk maradni.
Mert itt közel vagyunk mind az én munkahelyemhez, mind a gyerek leendő sulijához, jó a közlekedés, és különben is ez a város legjobb környéke, nem szeretnénk lejjebb adni.
Ha lehet, akkor 3 hálószobás legyen, hogy a vendégeket ne a nappaliban kelljen elszállásolni és rajtuk keresztül közlekedni. Legtöbb helyen ugyanis a nappalin keresztül vezet az út a konyhába.
Megfizethető áron legyen.
Törvényszerűen itt futottam a legtöbb problémába. :D
Mert hogy is megy egy házbérlés?
Ha nem private landlordot szeretnék, akkor ügynökségek hirdetéseit nézem a neten, vagy a kirakataikat, ha netán feléjük járok.
Amennyiben megtetszik valamelyik, akkor felhívom az aktuális ügynökséget, vagy megdobom őket egy emillel, és jelzem, hogy megkukkolnám az adott kérót.
Ilyenkor általában megérdeklődik, hogy teljes munkaidőben dolgozom-e, hányan költöznénk és mikor, dohányzunk-e, illetve van-e háziállatunk. Ha ezeket letisztáztuk, és nincs semmi kizáró tényező, akkor elkérik a telószámunkat és megegyezünk egy időpontban, amikor talizunk az adott ingatlanért felelős ingatlanguruval.
A lebeszélt időpont előtt egy nappal (vagy pár órával) még kapunk egy hívást vagy sms-t az időpont megerősítése végett, aztán hajrá.
Természetesen ez mégsem ilyen egyszerű. Mert megnézni egy házat nem kerül semmibe, a dolgok akkor kezdenek bonyolódni, mikor az anyagiak kerülnek szóba.
Márpedig az anyagiak azonnal szóba kerülnek, amint rámutatunk egy ingatlanra, hogy ezt szeretnénk.
Ilyenkor kezdődik a maceratúra, ami során minden lehetséges téren leinformálják a leendő bérlőt.
Ennek a leinformálásnak is díja van, ami ügynökségenként változó összegű. Általában 50 és 200 font körüli összeget kérnek el adminisztrációs díj fejében, ami nem visszatérítendő, tehát ha kiesünk a rostán, akkor búcsút mondhatunk ennek a pénznek.
A leinformálás áll egy credit check-ből, megnézik nincs-e valamilyen adósságunk, tényleg annyit keresünk-e amennyit mondunk.
Ezen felül megkeresik az aktuális landlordunkat (fizetjük-e rendesen a lakbérünket, van-e panasz ránk), a munkahelyünket (tényleg ott dolgozunk, ahol mondtuk, illetve rendes dolgozók vagyunk-e :D), valamint egy minket ismerő független személyt, akik referenciával szolgálnak rólunk.
Van olyan ügynökség is, amelyik holding depositot is kér, ennek fejében leveszik a hirdetést a netről a credit check idejére, illetve végleg, ha nyélbe ütődik az üzlet. Ezt szerencsére beleszámolják az első havi rent mellé fizetendő kaucióba. Vagy visszaadják, ha a landlord hibájából nem köttetik szerződés.
Ha viszont mi lépünk vissza a szerződéstől, vagy a mi hibánkból hiúsul meg a bérlés (pl. nem valós adatokat adtunk meg), akkor szemrebbenés nélkül zsebreteszik. Megjegyzem, jogosan, hiszen időrablás és üzletrontás történt.
Esetemben az egy dolog, hogy teljes munkaidőben dolgozom, de az éves jövedelmem önmagában nem igazán fedezi egy kertes ház bérleti díját. Ez nem feltétlenül gond, mert egyedülálló szülőként olyan juttatásokra vagyok jogosult (nem segélyek!), amikből simán fedezni tudom a havi rentet és akkor a fizetésemhez még hozzá sem nyúltam, tehát bőven futja a számlákra meg minden egyéb másra is.
De van olyan landlord (az ügynökségek általában az ő megbízásukból dolgoznak, szűrnek, stb), aki nem veszi figyelembe pl a tax crediteket, merthogy azok változhatnak.
Mondjuk ezt nem igazán értem, hiszen a tax creditek pont azért vannak, hogy kiegészítsék az alacsonyabb fizetéseket és egészen addig járnak, amíg a fizu egy bizonyos szint felé nem kerül, akkor meg már pont elég a fizu is a költségekre... Vagy ha netán megszűnnék egyedülálló szülő lenni, akkor két fizu pláne bőven elég egy ház fenntartásához. Szóval kicsit faramuci az egész, de lelkük rajta.
Persze értem én, hogy biztosra akarnak menni.
Jelenleg várakozó üzemmódban vagyunk, mert alapos ember lévén rendesen
utánatúrtam a tax crediteknek, elvégre esetünkben ez a bevétel igencsak
fontos, és ráakadtam pár olyan infóra, miszerint az elbírálási idők
eléggé elhúzódhatnak.
Családi pótlék (itt child benefit) esetén akár 9 hónapig is
elmalmozhatnak a döntésig. Aztán valaki megpedzette, hogy a tax credithez kell a csp szám is, de ha azon képesek 9 hónapig ülni, akkor "némileg" szarban vagyunk.
Máshol, másvalaki viszont azt írta, hogy a kettő független egymástól.
Hogy tisztázzam a dolgot, felhívtam a tax credit helpline-t, ahol egy kedves, skót akcentussal beszélő hölgy megnyugtatott, hogy amint a gyerek megérkezett, csak hívjam fel őket, adjam meg a gyerek adatait és ők már számolják is újra a tax creditjeimet.
Hogy ez a gyakorlatban miként működik, arról majd alkalomadtán referálok.
Eddig 5 ház volt képben, ebből hármat sikerült megtekintenem, az első kettőt még háztűznézés előtt lecsapták a kezemről.
Az elsőbe nagyon bele voltunk halva kiscsaládilag, mert nagyon bejövős volt, gyöööönyörűséges kerttel és még a bérleti díja is nagyon jutányos volt. Meg persze ő volt az első.
Egy hétfői napon felhívtam az ügynökséget, szerdára kaptam időpontot megnézni, szerda délelőtt hívtak, hogy akkor megyek-e háztűznézni, én verbálisan bólogattam... majd kb 10 perc múlva újra hívtak, hogy bocsesz, épp most rakták le a kunyhóért a holding depositot... S:/
A második annyira nem bűvölt el, igazából csak szükségmegoldásként jött szóba, de ettől még elég nagy csalódás volt a megnézést megerősítő sms után azt olvasni, hogy boccs, valaki gyorsabb volt.
Hát mondom, nebassz, ha ez így megy, akkor felajánlom szolgáltatásaimat valamelyik ügynökségnek, miszerint delejes hatalmam van, amelyik ingatlant meg akarom nézni, az rekord határidőn belül elkel. Tehát jó pénzért bármikor hajlandó vagyok az általuk megnevezett ingatlanokat megtekintésre előjegyezni... :D
Mindenesetre ezek után egy kicsit félve indultam neki a többi háztűznézőnek.
De végül a maradék hármat már legalább megnéznem sikerült, és egyelőre még azóta sem kelt kérőjük.
Ez főleg az utolsóként megtekintett házikó esetében nagyon pozitív, mert az aztán végképp az álmaink netovábbja.
Na de ne szaladjunk ennyire előre, tartok egy virtuális túrát.
Az első kulipintyó rögtön a jelenlegi lakóhelyem szomszédságában lévő zsákutcában található.
Ő a legfrissebb a piacon, és még lakták, mikor megnéztem.
Mint szinte minden itteni házban, belépéskor rögtön az emeletre tartó lépcsőbe futunk bele. Jobb helyen ez nem a nappali része, itt igen. Tehát kb azonnal a nappaliban vagyunk, ahogy beléptünk a házba, mázli, ha legalább egy kis előszoba van cipőt-kabátot lerakni.
A nappalin keresztül jutunk a konyhába, onnan pedig a kertbe, ami ez esetben nagyjából zsebkendőnyi, mert a java részt a garázs foglalja el. Ami nem baj ha van, de könyörgöm miéééért a kert rovására?
Az emeleten található a feredő meg a 3 hálószoba, de az elnevezés ne tévesszen meg senkit.
A 3 szobából kettőt double bedroom-nak hívnak, ami azt jelenti, hogy befér egy franciaágy, két éjjeliszekrény, meg talán egy-egy akasztós szekrény, de innentől kb a fal mellett lehet csak közlekedni. (a double egyébként nem mindenhol ilyen kicsi, itt kicsit lájtos volt)
A harmadik szoba általában az ún. single, ami egy ember birodalma. Mivel van viszonyítási alapom, a single általában akkora, mint ebben a házban a double-ok voltak.
A single itt nagyjából egy körbe falazott ágy vala... A fentebb említett jobb helyeken az ilyet max storage room-nak használják, illetve végszükség esetén vendégszobának. Elvégre aludni az ágyon kell, az meg van, nemde?
Eddig megvagyunk?
Akkor most tessék megkapaszkodni.
Ebben a házban egy házaspár lakott négy gyerekkel.
A második ház szintén 3 hálós, garázs nélkül, lényegesen emberibb méretű szobákkal és kerttel, vállban kicsit szűk előszobával. Közelebb van a buszhoz, és kb ennyi. Nem lenne éppen megvetendő, de...
Ugyanannyiért kínálják, mint az előbbit, valamint a harmadikat, de szerintem a landlord túlzásba esett, valszeg azért nem kell senkinek február óta.
Ha minden kötél szakad, szerintem ez még szeptemberben is meglesz, úgyhogy nem fikázom, hiszen lehet, hogy ez lesz a következő héder.
Na de a harmadik ház!
Hát az kérem maga a mennynek országa!
Gyönyörű, tágas, tiszta, még háziállatot is tarthatnánk, ami a csepp ember miatt nem utolsó szempont.
Jó, a konyha nem éppen "hű de!", hiszen errefele nem nagyon használják a konyhákat, a mikró meg kis helyen is elfér... :D
De cserébe van külön nappali meg ebédlő, meg bay window, az az igazi szuper félkör alakú, a szobák tökéletesek...
Az igazi attrakció viszont "odaát" van.
A kert az valami csodálatos, épp csak meg nem szólal. Van üvegház, ahol pl termeszthetnék paprikát, már azt a magyar tv paprika félét, mert az itt nincs. (Én viszont imádom a lecsót, ahhoz meg elengedhetetlen.)
És van garázs is, ahol egyelőre csak a bringámat tartanám, de előbb-utóbb úgyis kerül majd autó is a házhoz.
Egyetlen hibája van: a landlord max egy hónapig engedi tartani a házat bárkinek. Meg kicsit kukacos a tax creditekkel.
De az ingatlanos, aki megmutatta a palotát azzal biztatott, hogy ha addig nem talál gazdára, mire nekünk aktuális lesz a költözés, meg elintéződnek a mindenféle pénzek, akkor prezentáljak minden bevételemről papírt és akkor ők a landlord elé terjesztik elbírálásra.
Szégyen, nem szégyen, azóta reggel-este azzal a fohásszal kelek-fekszek, hogy senkinek se kelljen az álom-lak rajtunk kívül. :)
