A fent nevezett városban háromszor tettük tiszteletünket, de egyik alkalmat sem élveztük felhőtlenül.
Mindezt úgy, hogy igazából már az első látogatás után egyetértettünk a gyerekkel abban, hogy ha nem muszáj, akkor ide ne nagyon menjünk többet.
Lehet, hogy hallgatnunk kellett volna a megérzésünkre.
De az is lehet, hogy pont így volt jó.
És akkor ezt most részletezem. :)
Mivel eddig én is csak átutaztam a városon a reptér felé
(kivéve azt az egyetlen alkalmat, amikor a Jeff Dunham show-t jöttem megnézni, de akkor hoztak-vittek), így nemigen volt helyismeretem, ellenben amennyire lehetett, felkészültem barátom Google segítségével.
Nos, Manchester egy baszott nagy város, és még harmadjára is gondjaim voltak a tájékozódással, nemhogy elsőre.
Összehasonlításképpen Glasgowban például már a második napon pöpecül kóricáltam és hiába próbáltam, nem és nem sikerült eltévedni.
A nagy M-ben rögtön a vasútállomásról kilépve gondjaim akadtak.
Nem mintha nem lett volna színes, szélesvásznú térkép elhelyezve a hozzám hasonló marháknak is jól látható helyen.
Térkép az volt.
Csak valaminő fura oknál fogva úgy gondolták, hogy tök felesleges azt a megfelelő irányba beforgatni, a "you are here" felirattól meg nem leszek okosabb.
Mert azt magamtól is baromi jól tudtam, hogy a Piccadilly állomás előtt próbálok nyomolvasni.
A gyerek meg unatkozott, ezért jobb híján fényképezett. :)
Közel s távol természetesen jó angol szokás szerint egy nyavalyás utcatábla nem volt, igaz az sem segített sokat, amit mégis felfedeztem.
Egyébként a város egyetlen városnéző buszának az indulási pontját szerettem volna belőni, mert nem árt egy kis előzetes helyismeret, ha az ember később még sétafikálna.
Ehhez képest előbb sétafikáltunk, és mikor feltűnt az O2 Aréna, meglegyintett a gondolat, hogy erre már nemigen lesz se városközpont, se turistainformációs iroda, városnézős busz meg aztán végképp nem, mert azt lassan lekéssük.
Természetesen a városközpont közelebb volt a Piccadillyhez, mint gondoltuk, csak természetesen az ellenkező irányban, mint amerre mi indultunk.
Kb fél órás kitérő után megvolt tehát a Piccadilly Gardens... de már meg az információs iroda hol a tökömben van?
Azt kell mondjam, hogy az okostelóm gps-e se jeleskedett, bár azzal szerintem csak az lehetett a baj, hogy a teló okosabb volt, mint a gazdája. :D
Lényeg a lényeg, még legalább 10 percig keringtünk a környező utcákban, mire végre a turistaútbaigazítót is megtaláltuk, ahol végre irányba állítottak minket és sikeresen megtaláltuk a túrabuszt. Ráadásul még időben, öt perccel indulás előtt.
Mindezt persze a gyermek egyre idegesítőbb rinyálása közben, miszerint jaj lekéssük, kérdezzünk már meg valakit, stb.
Édesanyába azonban szorult egy jókora adag pitbull és csakazértse kérdezett meg senkit, mert olyan nincs, hogy ő nem talál el oda, ahova akar. Ezt a meggyőződésemet aztán Manchesterben néhányszor átértékeltem.
A buszos túra mindenesetre jó ötlet volt. Olyan helyekre jutottunk el, ahova aztán soha többet. :D
Na jó, ez így nem egészen igaz, de erősen súrolja a valóság határait.
Erről effektíve fogggalmam nincs hol lehet. Talán a csatornáknál valahol.
Ezt tudom hol van, csak nem tudom pontosan micsoda. :D
Ottjártunkkor épp jazz fesztivál zajlott a tövében, de akkor nem jutott rá időnk, utána meg nem ezért mentünk.
Ez az előbbi épület mellett található.
A manchesteri China Town bejárata.
Ezt se sikerült megtalálni többet, legközelebb a vonatból láttuk egy villanásra.
Ezt a pubot sem sikerült megtalálni, hogy rendesebben lefényképezhessem. Azt kell tudni róla, hogy ő eredetileg nem itt épült, hanem átköltöztették az eredeti lelőhelyéről.
Victoria Station. Egy vasútállomás a sok közül. Ezt meg tudnám találni, ha nagyon akarnám, mert innen lehet a legegyszerűbben eljutni...
IDE.
Ezt a lépcsősort kellett anno megmásznom, hogy láthassam Jeffet és a ganget.
MEN Aréna, ha nem is teljesen egyértelmű a kép alapján.
Ez itt egy könyvtár. Jövet-menet útbaesett, be nem mentünk. Pedig biztosan élvezném.
Ez a felhőkarcoló volt az útjelzőnk. Ameddig láttuk, addig biztosak lehettünk benne, hogy kb merre van a Piccadilly Gardens. A tervezője a legtetején lakik.
Az aljában meg ilyenek vannak. Valszeg kifejezetten exhibicionistáknak.
Én nem biztos, hogy szeretném, ha a többi edzőtárson kívül más is figyelné hogy izzadok meg kapkodok levegő után. :D
A helyi kísértetkastély. Évszázadok óta egy család lakja, ami ugye nem semmi.
A túravezető elmondása szerint biztos hogy van a házban kísértet, mert rendszeresen jelentkezik Twitteren.
Én nem vagyok odáig a fociért, de ha már egyszer elhoztak erre...
Ennyi maradt a botanikus kertből.
Nem a gaz, a boltíves bejárattal felszerelt falrészlet.
Hogy ez se maradjon ki.
Az alábbi helyekre viszont még aznap, vagy a következő két alkalommal ellátogattunk.
Manchester Central, ami nem egy vasútállomás, mint a kinézete alapján gondolnánk, hanem afféle műv központ.
Sajnos a busz itt túl gyorsan ment, meg túl sok fa volt eléültetve, hogy láthassátok miért is jöttünk ide vissza még aznap. Majd pár képpel később.
Amint a kiírás is mondja: Castlefield.
Itt található a város római kori erődjének a maradványa.
A tudományos és ipari múzeum.
Ezért jöttünk vissza második alkalommal. Azért nem gyenge, mikor a kiskamasz szájából elhangzik az a mondat, hogy "Anya menjünk múzeumba!"
Csatorna a Castlefield szomszédságában. Ezt kifejezetten imádtuk.
Ha ki akartuk pihenni a fáradalmakat, meg a város okozta idegbajt, ide sétáltunk el.
Salford Quays.
Ezt a csatornarendszert is teljes egészében kézi erővel csinálták, vödrökkel és ásóval, több ezren. Szükség volt rá, lévén vala Manchester az első igazán ipari város.
Imperial War Museum.
Harmadik manchesteri kirándulásunk tárgya. Belső képek később.
Hihetetlen, de itt minden múzeumban lehet fényképezni.
És akkor lássuk, hogy mi is folyt a Manchester Centralban, amiért mindenáron vissza akartunk találni, bár nagyon nem volt egyszerű. Komolyan mondom, tájékozódás szempontból Manchester rosszabb, mint egy labirintus.
Szóval a buszról az első amit megláttunk, az egy jókora csapat birodalmi rohamosztagos volt a Csillagok Háborújából.
Aztán egy cylon a Battlestar Galacticából.
Meg Szellemirtók, meg anime mesekarakterek, meg meg meg...
És be kell valljam, hogy itt elvesztettük a fonalat, mert akkora kavarodás volt, hogy csak néztünk összevissza.
Ezek után azt hiszem érthető, hogy miért akartunk visszamenni.
Sajnos mire sikerült odatalálni (nyavalyás labirintus), a rendezvénynek nagyjából pont vége volt, de szerencsére még elég sokan "afterpartyztak". Nem mondom én is élveztem volna még egy kis alakoskodást.
A cylon valszeg már korábban távozhatott, de attól még volt néznivaló.
Mondjuk erre a karakterre úgy nem emlékeztem a Star Trekből...
Mystic ugyan némileg súlyosabb volt az eredetijénél, de díjaztam a bevállalósságát.
Nem vagy te egy kicsit alacsony rohamosztagosnak?
És mi ez a rendetlen hajzat?!
Várfal távolról.
Meg egy kicsit közelebbről.
Amint azt a felirat is mondja: Tudományos és Ipari Múzeum.
Legalábbis az egyik épülete a négy közül.
Ebben itt főleg repcsik és egyéb guruló járművek voltak.
Múzeumbelső.
Meg még egy kis múzeumbelső.
Egyébként egész Manchester arról híres, hogy a legtöbb épülete "újrahasznosított" raktár. Ez alól a múzeumok sem kivételek.
Autócska.
Másik épület, előtte működő gőzös megállója. De azt hiszem, hogy csak a múzeum területén közlekedik.
Múzeum harmadik épület, a modern formabontóan keverve a régivel.
Ebben megmutatták hogyan dolgozták fel anno a gyapotot, a felsőbb szinteken pedig full interaktív csodák palotája volt. Nagyon élveztük.
Itt hatalmas mozdonyok és mindenféle gőzgépek főszerepeltek.
Meg pár repülőgép hajtómű.
Ottjártunkkor még egy nagy vonatos terepasztal is közszemlére került működő modellvonatokkal.
Az egyetlen baj ezekkel a múzeumokkal, hogy túl sok a látnivaló, viszont igen korán zárnak, ergo legalább négy-öt látogatás szükséges a rendes megtekintéshez.
(Főleg úgy, hogy előtte fél óráig wc-t kerestünk az egyik plázában, aztán plusz fél óra volt mire kitaláltunk belőle. Utáltuk.)
Úgyhogy ide valszeg még visszajövünk párszor, ha már kipihentük az idejutással kapcsolatos tortúrát.
Záróra után még elsétáltunk a gőzleeresztő helyre, a Castlefield melletti csatornákhoz.
Na kérem itt aztán volt részünk figyelemben...
A csatornák ugyanis dugig vannak hattyúkkal, de még inkább libákkal, akik piszok módon tudnak tarhálni. A gyerek csak leguggolt a parton, rögtön rárontott egy csapat koldus.
És nem voltak beszariak.
És a távolban látható a következő banda.
Ezt csak azért, mert tetszik. Afféle gát, vagy áteresz, vagy tudomisén hogy hívják.
Harmadik alkalommal a gyerek utolsó itt töltött hétvégéjén ruccantunk át, mert a hadimúzeumra még kíváncsi volt, ezért beadtam a derekam.
Az Imperial War Museum a Salford Quays és a manchesteri Media City közelében található. Ide egy kisebb vonatnak is beillő villamossal lehet eljutni közvetlenül a Piccadilly vasútállomásról.
Ha Media City, akkor BBC. Mi más? :)
Panoráma a BBC elől.
Ugyanaz, csak háttal az előbbi képnek.
Panoráma a Media City és a múzeum között félúton a hídon.
Sorrendben balról: BBC, Quays Theatre és Lowry Outlet Mall, a fura alakú jobbra pedig az Imperial War Museum.
Rövid bámészkodás után bevettük magunkat a hadimúzeumba.
Nyomasztó volt, ahogy a túravezető mesélte.
Volt ott minden a tanktól az időnként elindított dokumentumfilmekig minden. Sorra vették igazából az összes eddig a közel és távolmúltban elkövetett háborút. Még egy Trabantot is láttunk kiállítva. Azt hiszem nagyon meglepődtek volna, ha tudják, hogy én biza elég sokáig rendszeresen utaztam ilyenben, mert ez volt az első családi kocsink. :D
Ez itt a World Trade Center egyik darabja.
Mondtam, hogy minden van.
Félelmetes volt.
Tank.
Gáztámadás esetén a vitrint kéretik betörni.
Bocs, ez hülye vicc volt.
Viccen kívül, sokadjára is tudatosult bennem, bennünk, hogy a háború egyáltalán nem jó dolog. Sőt.
A kicsikocsi a plafonról lógott a fejünk fölé.
Tengeralattjáró makett.
Vadászrepülő, rögtön a kiállító terem bejáratánál.
A múzeum előtt is akadt látnivaló.
Gyerek tankkal. Itt már nem volt egészen őszinte a mosolya, kicsit kibukott a bent látottaktól.
Ebben a múzeumban hamarabb végeztünk, mint gondoltuk, de még nem nagyon terveztük a hazamenetelt, ezért sétáltunk egy kicsit a környéken.
Víz mellett mindig szívesen sétálunk mind a ketten, a városközpontba meg nagyon nem kívánkoztunk.
Mivel esett kicsit az eső (minő meglepetés), ezért először az outletben néztünk körül. Nem volt gyenge.
Egy pasas épp egy bagollyal a karján pózolt adománygyűjtés céljából. (vesszek meg ha értem, hogy miért nem fényképeztem le...)
Míg bent kolbászoltunk, odakint is emberibb lett az időjárás, meg a gyerek is unta már a kirakatnézegetést, ezért elindultunk csatornamentén... és egy rakás őrültbe botlottunk.
Nem elég, hogy esős idő volt, ők még bónuszként vízre is szálltak, hátha nem lesznek elég vizesek nap végére. :D
Ez egyébként itt afféle össznépi őrület.
Úgy hívják, hogy Dragon Boat Race, és arról szól, hogy egy hosszú hajóban kb 10 totál amatőr ember (általában hülyének öltözve, de mindenképpen valami egyenruha - póló - szerűségben) evezést imitál, egy meg elöl minden külön rendszer és megfontolás nélkül veri a dobot, természetesen még csak véletlenül sem arra a ritmusra, amit az evezők ordítanak teli torokból menet közben. Egyetlen hivatásos ember van csak a hajón, a kormányos, aki értelemszerűen hátul áll a kormánylapátnál és próbálja jótanácsokkal ellátni a birka népséget, legtöbbször amúgy totál feleslegesen.
Mindezt a partról nézi a szurkolósereg meg egy rakás egyéb bámész lélek.
Íme.
Ugyanaz, kicsit több hajóval a stégeknél.
Mint mindent, ezt is meg lehet unni egy idő után, ha nem aktív résztvevője az ember. Ezt tapasztalatból mondom, mert a cég ahol dolgozom szeptember elején rendezett ilyen versenyt, és természetesen egy ilyen alkalmat vétek lett volna kihagyni.
De arról majd később mesélek.
Szóval eluntuk magunkat, meg az idő se akart jobbra fordulni (balra annál inkább) ezért elindultunk visszafele.
Már megint libázik... Még jó, hogy fürödni ezúttal nem akart. :)
Békével jöttem csatornalakó.
Oszt kaját hoztál-e?
Quays Theatre, bár nem sok látszik belőle. Egyszer megnéznék itt valamit.
Utsó panoráma, ígérem. De muszáj volt erről az oldalról is.
Sétahajó, a háttérben irtó drága apartmanokat tartalmazó dizájnos emeletes házakkal.
ű
Media City villamosmegálló
Egy biztos, én legközelebb valszeg akkor megyek Manchesterbe, ha Russell Peters beváltja a fenyegetését és ide is dob egy turnét. (Ez jövőre várható. :D)
Ízlések és pofonok, nekem személy szerint Manchester (eddig) egy totális NO GO.
