Overtime, payslip, na meg az elso vallveregetes

Amint azt egy korabbi kommentben igertem, elmeselem merre tekeregtem eddig.

Szoval bar az agency-s pasi szerint a warehouse-ok most nagyon quiet-ek (magyaran nemigen van mozgas raktar fronton), az elmult het igencsak busy volt, mondhatni csavarni lehetett a ruhainkbol az izzadtsagot.

Ebbol kifolyolag mindegyik muszaknak feltettek a keresztkerdest, hogy ohajt-e overtime-olni, azaz jo penzert tulorazni.

Ha nincs eleg szerzodeses jelentkezo, akkor meginterjuvoljak az agency-s bandat is.

Ennek koszonhetoen a heten ketszer is belekostoltam a tulorazas oromeibe. 

Ez nem csak a penz miatt fontos, hanem azert is, mert ha latjak, hogy odateszem magam es minden alkalmat megragadok a munkara, raadasul meg jol is csinalom, akkor akar meg egy szerzodessel is megdobhatnak.

A szerzodes pedig jobb fizetest jelent meg biztosabb alapot.

Megbecsulest nem feltetlenul, az ugyanis a nem-szerzodeses dolgozoknak is jar.

Ezt pont tegnap volt alkalmam tapasztalni, mikor a baromi hajtos het vegen a supervisor nem sokkal a munkaido vege elott osszehivott egy meetinget, ahol annak rendje es modja szerint megkoszonte a munkankat es a helytallasunkat. 

Sot kulon kiemelte azt a reszleget, ahol kulonosen sokat szivtak a het folyaman. (Oket meg is tapsoltuk, mert tenyleg a beluket kidolgoztak.)

Mondjam, hogy milyen jol tud ez esni vagy megprobaljatok elkepzelni?

A csoki mar csak raadas volt. :D

Tegnap megkaptam az itteni (ertsd : UK)  elso payslip-emet, termeszetesen az elso fizetesem kisereteben.

A payslip az egyebkent "berpapir", csak nem feltetlenul papir formaban kapom.

Hanem pl e-mailen pdf formatumban.

Vagy megtekinthetem az agency honlapjan a sajat kulon bejaratu jelszavammal.

Az elso fizetesem amugy meg a mult heti masodik meloert kaptam (itt egy hettel kesobb szokas fizetni), a 6 oras udulofalu takaritasert az 1 font adminisztracios levonas utan 35 font 48 penny utotte a markomat. 

(Majd rakok fel rola kepet, hiszen ezt muszaj volt megorokiteni :D)

Viszonyitaskeppen, 20 font korul mar valodi bor bakancsot vehetek es meg boven fussa ket franko farmergatyara is.

Mar ha pillanatok alatt el szeretnem verni a penzt. :D

Lassan 10 ora, szoval a postas hozhatna az elso munkamert a masodik fizetesemet, amit csekken fogok megkapni, mert bankszamlam meg nincs. (De mar rajta vagyok az ugyon.)

Ha megint nem jelentkeznek egy ideig, akkor overtime-ot nyomok, mert kene mar a sajat laptop. :D

Rebook

Nem, ez nem a cipo. 

Hanem mar megint at kellett rakatni az NI interjumat. 

(Szerintem ha legkozelebb hivnam oket, mar megismernenek. :D)

Tortent ugyanis, hogy az atlazitott hetvege utan hetfo reggel belecsapott a hurokba a Cypress Hill az Armada Latina-val kooperalva (ez a csengohangom :D), es a vonal masik vegen az agency-tol kerestek, hogy melo van, tudnek-e mar delutan kezdeni...

Hat megis mit lehet erre valaszolni?

De meg mennyire hogy tudnek, elvegre tobbek kozott ezert jottem az orszagba.

Egy ora mulva mar bent csucsultem az irodaban es az engem alkalmazni kivano ceg szabalyzatat olvasgattam, hogy aztan igy kiokositva meg tudjam valaszolni a feltett keresztkerdeseket.

Ezt a papirost kellett aztan magammal vinnem delutan es atadni a supervisornak.

A mesehez azert hozzatartozik, hogy szoltak egy-ket jo szot az erdekemben, a vendeglatoim egyike ugyanis mar szerzodessel dolgozik ennel a cegnel. Szoval csodak itt sincsenek (tul gyakran), de nem lehetetlen, hogy hamarosan kulon keres nelkul is behivtak volna, mert a ceg most lett tele megrendelessel es nagyon busy.

Hogy szavam ne feledjem...

Delutan fel 2-kor mar teljes harci diszben - ami itt komplett gyaszruha safety shoes-zal es hi vis mellennyel kiegeszitve - vartam az indulast. (Az angolok megszallottjai a biztonsagnak, nagyon vigyaznak a labunkra meg hogy messzirol lathatoak legyunk. Tehat ok nem megkulonboztetni akarnak a szep sarga mellennyel.)

Aztan a hazigazdamnak (azota nekem is) megszokott idopontban megerkezett ertunk a transportunk, aki heti fix osszegert (par font) elvisz minket a ceghez.

A ceg egy raktar egyebkent, nem keves megrendelessel, amit mi szedunk ossze, keszitunk el illetve csomagolunk szallitasra keszre.

En az osszeszedos reszre kerultem, kaptam egy helyes kis scannert, ami mondhatni a harmadik vegtagom, es a tarsasagaban nagyokat rohangalok hogy osszegyujtsem az egy megrendeleshez szukseges cuccokat. 

Ezeket aztan meghatarozott szinu ladakba pakolom, felrakom szalagra... es mar scannelem is a kovetkezo megrendelest.

A supervisor kezdesnek megkinalt egy lengyel (annyi van itt, hogy gatat lehetne epiteni beloluk a Temzere), enhyen nazalisan beszelo szerzodeses melossal, hogy o tanitson be. 

Gondolom ugy volt vele, hogy ha ezt a csajt megertem, akkor a tobbiekkel sem lesz gond. :D

Nos, nem volt gond.

Az elso szunet elott mar egesz gordulekenyen - es egyedul - csinaltam amit rambiztak.

Szunetben mar tukon ulve vart a "hazinenim", elvegre o vallalt felelosseget ertem, de azt hiszem sikerult megnyugtatnom, hogy minden a legnagyobb OK. :D

Csak annyi problema akadt, hogy a delutanos muszak miatt nem tudtam megjelenni az NI interjun, ezert ujfent rebookolni kellett az idopontot.

Mivel ezuttal reggel 9-re osztottak be, talan nem kell tobbet hivnom oket. De lehet, hogy ezt mar ok is remelik. :D

Kicsit pihentebben

A dolgok mondhatni szepen alakulnak.

A szerdai melobol hazafele mar csorgott a telefon, es ezuttal a masik ugynoksegtol kerestek minket munkaugyben.

Pentekre befigyelt egy ujabb egynapos melodia.

Ami azt illeti, kellett is a ket munka kozott az az egy nap piheno, mert olyan izomlazunk lett a szerdai mokatol, hogy minden mozdulatunk nyogesbe fulladt.

Mindenesetre elbeszelgetnek az ugynokseges csokaval, aki szerint ez csak "konnyed kis mintagyujtes lesz".

Egy biztos, valamelyikunk felreerthetett valamit, mert mintagyujtesnek ugyan mintagyujtes volt; csak eppen azt jelentette, hogy 3 meterenkent 3 meter hosszan kellett a mintat (krumpli) kiforgatni a foldbol celszerszammal.

Felreertes ne essek, ez itt nem nyavalygas, mert egyebkent nagyon jol szorakoztunk, foleg a masik ket  magyaron, na meg a masik csapatban levo lengyel deszantosokon, akiknek minden masodik szava az volt, hogy "kurva". (Persze lehet, hogy ok W-vel irjak, de ejtesben nincs kulonbseg, es allitolag jelentesben sem nagy az elteres :D)

Az meg egyszeruen csucs, hogy itt aztan meg se kottyan egy kis heavy shower, a vizallo hacuka ugyanis itt az alapfelszereleshez tartozik (kb ez volt az elso dolog, amit beszereztunk erkezesem utan).

Ennek megfeleloen ugy dolgoztunk tovabb, az itteniekkel egyetemben, mintha eppen csak cseperegne.

Pedig meg egy lightos kis jegeso is jott kozben.

Ez utan lattam a mar megenekelt szivarvanyt, amit meg a bennszulottek is megalltak megbamulni. Igaz aranyat asni ok sem rohantak.

A nap vegere termeszetesen ugy neztunk ki, mintha meghemperegtunk volna a sarban, es a cipoinken is volt egy extra "papucs".

Ekkor lehantottuk magunkrol az esovedo komplet, a felkeszultebbje cipot cserelt, aki nem, az ugralt egy alaposat autoba szallas elott. (Igen, nekem nem volt valtas cipom. :D)

Este egyikonket sem kellett ringatni.

Masnap ujra hivtam az NI szamosokat, hogy a penteki interjut jo lenne attenni valmikor kesobbre, mert melo miatt nem tudok menni.

(Az agency-s csaj mondta, hogy a melo most fontosabb, az interjut at lehet raktani barmikor.)

A pasi aki felvette a telot nagyon kedves volt, szo nelkul, keszsegesen modositotta az idopontot jovo het keddre (es szombaton mar meg is kaptam rola a levelet, mert itt szombaton is jar a postas), ugyhogy minden OK.

Penteken egy udulofalut takaritottunk. (Az Emerald fele szallasokat vaxoltuk :D)

Ez kifejezetten udulonek epult "falu" szuper hazakkal, spa-val, fittness centerrel, ettermekkel, egyeb extrakkal, sot szukseg esetere sajat gyermekmegorzo-felevel.

Tehat ez egy valodi kis varos, a varostol nem messze.

Az agency-s emberek azert kellettek, mert sok volt az utazo egyszerre, es a rendes melosok (permanent) nem gyoztek volna.

Nem is csodalom, mert itt teljesen felszerelt konyha is jar a szallashoz.

A teljesen felszerelt azt jelenti, hogy huto-mikro-mosogep-mosogatogep-vizforralo-edenyek-evoeszkozok-miegymas.

Szoval volt boven mire nezzenek a foallasuak meg ugy is, hogy az agyhuzas-torolgetes-porszivozas, illetve a furdoszoba gondjat mi vettuk at.

Mint tudjuk, en talan akasztott ember nem voltam meg.

De szobaasszony mar igen, ugyhogy nekem nem volt ujdonsag a teendo.

En kaptam a furdoszobakat, es kb 10 perc utan mar visszajottek a regen begyakorolt mozdulatok.

Ami ujdonsag volt, az a pazarlas.

Mert OK, ertem en, hogy uj, bontatlan WC papirt rakunk be... de a megbontottat mi az isten haragjaert kell kidobni?

Itt ugyis olyan nagy hagyomanya van a jotekonykodasnak...

Na jo, asszem a legjobb ha itt befejezem az ertekezest a vilag W papirjainak gazdasagos felhasznalasarol.

Tul magyar vagyok en meg ehhez. :D

Mai "rovid"

Tenyleg rovid leszek, mert faradt vagyok, es bovebben majd akkor ertekezek, ha kipihentem magam. 

A maradekot csak copy-paste-elem, de tartalmas olvasnivalo.

Ma lattam foldet erni egy szivarvanyt!

Ha nem pont dolgoztam volna, odarohantam volna kiasni alola a kincset.

Igy csak gyonyorkodtem.

A paste resz:

1. Az élet nem igazságos, de ennek ellenére jó.
2. Ha tanácstalan vagy, tegyél csak egy kis lépést.
3. Az élet túl rövid, hogy az idődet valaki gyűlöletére pazarold.

4. A munkád nem ápol majd ha megbetegedsz. Ezt a családod és a barátaid teszik majd, tartsd velük a kapcsolatot.

5. Minden hónapban fizesd be a bankkártyáid számláit.
6. Nem kell, hogy mindig minden vitát megnyerj, fogadd el, ha nem értetek egyet.
7. Sírj valakivel, jobb, mint ha egyedül teszed.
8. Haragudhatsz istenre, elviseli.
9. Az első fizetésedtől spórolj a nyugdíjra.
10. Ha a csokiról van szó, hiábavaló az ellenállás.
11. Békélj meg a múltaddal, hogy a jelent ne ronthassa el.
12. Nyugodtan sírhatsz a gyerekeid előtt.
13. Ne hasonlítsd az életed másokéhoz, nem tudhatod, hogy az ő útjuk miről szól.

14. Ha egy kapcsolatnak titokban kell lennie, te ne legyél a kapcsolatban.

15. Bármi megváltozhat egy szempillantás alatt, de ne aggódj, isten nem pislog.
16. Vegyél mély lélegzetet,megnyugtatja az elmét.
17. Szabadulj meg mindentől, ami nem hasznos, szép vagy boldogító.
18. Ami nem öl meg, valóban erősebbé tesz.
19. Sosem késő, hogy boldog gyermekkorod legyen, de a második már csak tőled függ és senki mástól.
20. Amikor azért kell küzdeni, amire igazán vágysz, soha ne add fel.
21. Gyújtsd meg a gyertyákat, használj a szebb ágyneműt, vedd fel a drága fehérneműd; ne tartogasd különleges alkalmakra, a ma különleges.
22. Készül fel mindenre majd sodródj az árral.
23. Légy különös most, ne várd meg az öregkort, hogy lilát hordj.
24. A legfontosabb nemiszerv az agy.
25. Csak te felelsz a saját boldogságodért.
26. Minden csapást az alapján ítélj meg, hogy öt év múlva számítani fog-e.
27. Mindig az életet válaszd.
28. Mindenkinek mindent bocsáss meg.
29. Hogy más mit gondol rólad, az nem tartozik rád.
30. Az idő majdnem mindent meggyógyít, adj neki egy kis időt.
31. Bármilyen jó vagy rossz a helyzet, meg fog változni.
32. Nem kell magad túl komolyan venni, senki más sem teszi.
33. Higgy a csodákban.
34. Isten isten miatt szeret, nem azért aki vagy vagy amit tettél.
35. Ne vizsgáld felül az életet, jelenj meg és hozd ki belőle amit lehet.
36. Az öregedés még mindig jobb, mint fiatalon meghalni.
37. A gyerekeidnek csak egy fiatalkora van.
38. Végül csak az számít, hogy szerettél. 
39. Minden nap menj ki, ott történnek a csodák.

40. Ha mindenki egy nagy kupacba gyűjtené a problémáit és másokét is megnézhetnénk, jól beérnénk a sajátunkkal.

41. Az irigység időpazarlás, megvan mindened ami kell.
42. A legjobb még csak most jön.
43. Mindegy hogy érzed magad, kelj fel, öltözz fel és jelenj meg.
44. Engedj.
45. Az élet nem masnival jön, de mégis ajándék.

Haladunk

A tegnapi es a mai nap a letezo osszes ugynokseg feljarasaval telt.

Ez azert szukseges, mert idekint a referencia a minden.

Ami egy hozzam hasonlo ujoncnak altalaban nincs. (Es elenyeszo azon otthoni cegek szama, aki hajlando ilyennel ellatni a kulfoldre keszulo alkalmazottjat.)

Az ugynokseg kb ezt a referenciat valtja ki, mivel igy az ugynokseg vallal erted garanciat.

Ez siman jelentheti azt, hogy egy ember akar evekig agency-n keresztul dolgozik es kozben tobb cegnel is megfordul. Igaz ezalatt a referenciak szepen gyulnek.

Termeszetesen nem tilos feljebb lepni a rangletran. Peldaul szerzodest szerezni. Olyannyira nem, hogy ha tenyleg akarod, akkor lehetoseg is akad.

De ettol meg el kell kezdeni valahol.

A ket napos maszkalas eredmenye: holnap dolgozni megyek.

Ez meg csak egy atmeneti egynapos josag, viszont fizetnek erte.

Raadasul megigertek, hogy ha ezt bevallaljuk (igen, ketten vagyunk), akkor a varolista elejere kerulunk es hamarosan (azota hivtak es ugy nez ki, hogy mar a jovo hettol) hosszabb tavu, jobb munkara mehetunk.

Az elet szep. :)

(Csak a gyerek hianyzik nagyon.)

A mai nap egyebkent ket dolog miatt is merfoldko volt szamomra.

Megejtettem elso itteni egyedul lefolytatott szemelyes beszelgetesemet, valamint az NI szamhoz is en kertem idopontot telefonon.

Utobbi a vonal halksaga miatt nem ment eppen zokkenomentesen, de penteken mehetek az interjura.

Aztan utanam a faklyasmenet. :)

u.i.: egy jo matekos jarjon mar utana, vajon mennyi volt annak az eselye, hogy az egynapos munkara kizarolag magyarokat szedjen ossze az agency?  :D

Vasarnap

Az ejszaka azert mar esett, de ma (azaz vasarnap) megint gyonyoru ido van, es rovid tanakodas utan (en teljesen tanacstalan voltam a boseg zavaraban) szallasadoim es atmeneti gyamjaim ugy dontottek, hogy megmutatjak nekem a tengert.

Mivel osszehasonlitasi alapom egyelore nincs, meg nem tudom, hogy miert nem volt eleg a kozeli partra leruccanni.

Igy aztan ugy alakult, hogy rogton Wales-ig autokaztunk tengerpartozni.

Az idojaras tovabbra is a kegyeibe fogadott bennunket, es hamarosan meglathattam a nagy vizet teljes pompajaban, siralyostul, mindenestul.

A hullamok meg rakokat is sodortak elenk, es amelyik nem volt tok lovott a sokktol, az elkezdett oldalazni visszafele.

A tengernek elteveszthetetlenul halillata volt es harapnivaloan tiszta levegoje, a hangja pedig hatborzongatoan fenseges. El tudnam hallgatni egesz nap.

Termeszetesen nem tudtam kihagyni, hogy ne pancsoljak benne egy kicsit (nem, bar nagy volt a kisertes, meg nem kostoltam), es nana, hogy ki kellett probalnom a minden lepeskor elhalvanyulo homokot.

Estere ki is utott az elmeny, ezert a betervezett pub latogatas sajna elmaradt.

Akit a kerozin szaga megcsapott... :D

Na jo a szagat azert annyira nem ereztem.

Szoval haliho mindenkinek, megvagyok. Stilszeruen ekezetek nelkul, bocsesz.

Tehat akkor elmenybeszamolo, mert megerdemlitek.

Amilyen olajozottan mentek az elokeszuletek, az utazas is olyan egyszeru volt.

Pontosabban az utazas egyszeru volt, az elvalas volt kutya nehez.

Utobbit nem kivanom senkinek, meg akkor sem, ha megerkezes utan kesedelem nelkul Skype-on kaptam az otthon maradottakat. (Igen, ez itt a reklam helye, orok halam a Skype csapatanak.)

Na de most az utazasrol, elvegre eloszor ultem repulon.

A bag drop kicsit csuszott, de aztan viszonylag gyorsan cimkeztek fel a feladando borondoket.

Az szinte mar varhato volt, hogy a biztonsagi korben teljes sztriptizt kell majd bemutatnom, de hat kell nekem csizmaban utazni.

Mielott beleptem volna a senkifoldjere, ahol meg a bolt is duty free, ezuttal is megkaptam utravaloul, hogy sok sikert.

Felszallasnal volt egy kis kavarodas, amit aztan bosegesen karpotolt a szemelyzet biztonsagi eloirasok cimu balettje utan a felduborgo hajtomuvek hangja, es a foldtol valo elrugaszkodas semmihez sem hasonlithato elmenye... na meg a lelegzetelallito latvany.

Mivel egz mocsok mazlista vagyok, nana, hogy az ablak mellett ultem. Ra is voltam ragadva egesz felszallas alatt.

Esti repules volt, fenyben uszott az egesz varos alattunk, es meg az ujabban bolondokhazakent funkcionalo parlamentre is vethettem par pillantast.

Reszemrol offoltam mindennemu rosszulletet, csak nyelnem kellett neha.

Mikor ugy eszleltem, mintha a motorok csendesednenek, akkor gyanut fogtam, hogy valszeg nem ez tortent, hanem a fulem dugult el.

(Azt viszont tovabbra sem ertem mi ez a biztonsagi ov para, igazabol olyan, mintha rajtam sem lenne.)

Menet kozben neha elszunditottam, mert azert eleg strapas volt a folytonos keszenlet, nehogy lekessek valamit.

Egyszer csak mar a csatorna felett ebredtem meg, es ebben kb. 1 perccel kesobb a kapitany is megerositett, hogy igen, azok a fenyek ott elottunk mar a UK fenyei, alattunk pedig a hajok tartanak randit.

Nem sokkal ezutan pedig megkezdtuk az ereszkedest.

Pilota bacsi nem szarozott (ezt par rutinosabb utazo is mondta), es egyetlen hatarozott manoverrel megejtette a touch down-t. Total sima landolas volt.

Utana a passport control es a borond visszanyerese a szalagrol is sima volt.

Hogy megse maradjak esemeny nelkul, azt azert hozza kell tennem, hogy a borond egyik labat sikeresen letortek, igy szegeny most eros egyensuly gondokkal kuzd.

A tartalma viszont, hala anyam gondos foliaba gubozasanak, sertetlen.

A sztereotipiakkal ellentetben a "kodos Albion" kellemes homersekletu, esomentes ejszakaval koszontott...

... es most, amikor ezeket a sorokat irom (irtam, csak most jutottam odaig, hogy be is gepeljem), odakint gyonyoruen sut a nap.

Bye

Természetesen nem örökre, csak átmenetileg.

És tudom, banális, ami most következik, de akkor sem tudom nem iderakni, mert ezekben benne van minden.
Mert én igazából nem szeretnék menni. Jobbanmondva szeretnék, csak nem így.
Én itt, itthon szerettem volna boldogulni, de egyre inkább nem afelé haladunk, hogy ez valaha is lehetséges legyen.

De egyet megígérhetek:
Ha már így alalkult, az a minimum, hogy a maximumot hozom ki belőle, no meg persze magamból.

És most jöhet a banánis.


Radnóti Miklós: Nem tudhatom...

Nem tudhatom, hogy másnak e tájék mit jelent,
nekem szülőhazám itt e lángoktól ölelt
kis ország, messzeringó gyerekkorom világa.
Belőle nőttem én, mint fatörzsből gyönge ága
s remélem, testem is majd e földbe süpped el.
Itthon vagyok. S ha néha lábamhoz térdepel
egy-egy bokor, nevét is, virágát is tudom,
tudom, hogy merre mennek, kik mennek az uton,
s tudom, hogy mit jelenthet egy nyári alkonyon
a házfalakról csorgó, vöröslő fájdalom.
Ki gépen száll fölébe, annak térkép e táj,
s nem tudja, hol lakott itt Vörösmarty Mihály,
annak mit rejt e térkép? gyárat s vad laktanyát,
de nékem szöcskét, ökröt, tornyot, szelíd tanyát,
az gyárat lát a látcsőn és szántóföldeket,
míg én a dolgozót is, ki dolgáért remeg,
erdőt, füttyös gyümölcsöst, szöllőt és sírokat,
a sírok közt anyókát, ki halkan sírogat,
s mi föntről pusztitandó vasút, vagy gyárüzem,
az bakterház s a bakter előtte áll s üzen,
piros zászló kezében, körötte sok gyerek,
s a gyárak udvarában komondor hempereg;
és ott a park, a régi szerelmek lábnyoma,
a csókok íze számban hol méz, hol áfonya,
s az iskolába menvén, a járda peremén,
hogy ne feleljek aznap, egy kőre léptem én,
ím itt e kő, de föntről e kő se látható,
nincs műszer, mellyel mindez jól megmutatható.

Hisz bűnösök vagyunk mi, akár a többi nép,
s tudjuk miben vétkeztünk, mikor, hol és mikép,
de élnek dolgozók itt, költők is bűntelen,
és csecsszopók, akikben megnő az értelem,
világít bennük, őrzik, sötét pincékbe bújva,
míg jelt nem ír hazánkra újból a béke ujja,
s fojtott szavunkra majdan friss szóval ők felelnek.

Nagy szárnyadat borítsd ránk virrasztó éji felleg.

(1944. január 17.)

Zabszempróba

Ahogy az sejthető, a címben szereplő teszt eredménye teljesen negatív.

Így az utolsó napon azért sikerült kiborulnom, de aztán gyorsan elnapoltam, mert ráérek majd bőgni a vonaton meg a reptéren is.

A mai nap pozitívumai.

Ex-kollégák (nem a mostani, hanem az eggyel korábbi exek) önzetlen segítsége folytán pöpecül működő másodtelefon, meg egy nagy adag jókedv. 

Pénzváltás a legjobb árfolyamon, ami fellelhető volt a városban. (jó, hogy vártam vele eddig)

Kabinméretű, nem túl drága kézipoggyásznakvaló  legális tulajdonba vétele. (és istentelenül sajgó lábak, mert az egész várost bejártam már érte az elmúlt napokban)

Bőröndmázsálás és drukkáradat. (azt hittem, hogy nem fogok beleférni a 22+10 kilóba, de simán)

Szóval mára ennyi.

Most pedig jelenésem van, mert a gyermek ma mellettem akar aludni :), én meg nemigen tiltakozom.

Nem mintha nem szeretgetném minden nap, de ez most más.

Jó éjszakát. :)

Sorting out

Avagy rendezzük sorainkat és ki minden felesleges holmival.

Röviden és tömören: idegbaj.

Felszámolni egy életet, ami valójában nem is létezik.

Nincs semmi olyasmim, amivel mások azt mérik mennyit érek.

Nincs eladni/kiadni való házam/lakásom, még a szoba amiben lakunk sem az enyém.

Pár elektromos készség és néhány bútordarab felett rendelkezem csak, de azok egyelőre a helyükön maradnak, hiszen marad itt, aki használja.

A ruhák között viszont alapos  dúlást rendeztem, három csurig tömött kukazsák őrzi tevékenységem emlékét, csak még nemigen tudom mihez kezdjek velük.

Asszem mennek a Máltaiba. Vagy a vidéki rokonokhoz.

Új gazdát keresgélek az évekig gyűjtögetett folyóiratoknak is, amik természetesen a megvétel és egyszeri olvasás óta ott porosodnak a szekrény tetején. De olyan kár lenne papírgyűjtésre (ezúttal valódira) elpazarolni.

Aztán ott vannak még a szintén évek óta spájzolt kézműves cuccok.

Beszáradt üvegmatrica festékek, mert régebben még szezonálisan cseréltem az ablakon a dekorációt;

gyöngyök, melyekből szerintem sosem lesz már nyaklánc;

képkivágások, amik aligha kerülnek felragasztásra;

és még mennyi-mennyi feleslegesen őrizgetett holmi!

Apróságok, amiknek csak számomra van értékük: egy csokipapír, egy mozijegy, egy régvolt kedves idétlen ajándéka... mind-mind elhörcsögölve, mert...

Mert már nem is tudom miért.

Mert jó volt, és annyira nehéz elengedni.

Valójában nem tudom mi fáj jobban.

Belegondolni mennyi pénzt költöttem rájuk feleslegesen? Az idő, amit nálam töltöttek? Az, hogy fakult hírmondói a soha vissza nem térő múltnak?

Azt viszont tudom, hogy mementótól függetlenül bennem él minden, ami valaha velem történt, általuk vagyok az aki.

És az is maradok, akkor is, ha kidobom a "fecniket".

Mert attól még minden, ami történt, velem marad, megmelenget.

A legnehezebb megválni a "majd jó lesz későbbre" dolgoktól.

A csepp ember babaruháitól, játékaitól, fel nem használt kifestőitől, mert milyen jó lesz az még a testvérének...

Csakhogy a testvér technikai okokból a mai napig nem érkezett meg (és kicsit tartok tőle, hogy ez már így is marad, de azért igyekszem pozitívan állni hozzá), a ruhácskák pedig fakulnak, sárgulnak, elöregedik bennük a gumírozás, használhatatlanul elvásik az apró cipők talpa... sajnos nem tartogathatom őket tovább.

Még akkor sem, ha ezeket a legfájóbb elengedni, mert olyan, mintha elveszítenék egy álmot.

Az álmot, hogy legalább egyszer még felnevelhetek egy apró emberkét.

Persze nem tudhatom mit hoz a sors, úgyhogy a remény egy halvány szikráját azért még mélyen elrejtem a szívemnek egy különleges, védett zugába...

... a babakelengye egy részét pedig még megőrzöm, a szoba egy olyan sarkában, ahol úgysem zavar senkit.

A szoba többi részét meg "akadálymentesítem".

Hogy a már nem is olyan csepp embernek ne kelljen folyton elbotlania az én dolgaimban, és hogy megkíméljem őt az elmúlt évek olykor idegtépő csikicsukijától, attól a bizonyos "ha egy dolgot megmozdítasz, borul minden"-től, ami óhatatlanul utoléri a garzonnyi szobában élők mindennapjait.

De hogy ne ilyen borongós gondolatokkal búcsúzzak, mesélek viccest is, mai termés.

Én megátalkodott maximalista vagyok, ezért simán elsétálok akár két nappal az utazás előtt is megvenni a szükséges jegyet, miegymást.

Ez történt most is.

A gyerekkel behenderedtünk a vasútállomásra, kinéztünk magunknak egy rövidebb sort, és beálltunk, ahogy illik.

A hátunk mögé is hamarosan besorolt valaki... aki egyre jobban fészkelődött mögöttünk, majd minden bátorságát összeszedve megkérdezte:

-Önök is az X órás (értsd: perceken belül induló) vonattal mennek?

Nemleges válaszomra szépen kérte, hogy akkor hadd álljon már elénk, mert a vonatról ő így szinte halálbiztosan lekésend.

Én egy rendes ember vagyok, magam elé engedtem.

Közben újabb versenyző fékezett le mögöttünk. Két másodperc múltán már rájött a lábrázás, konkrétan helyben futott... majd feltett egy kérdést.

Szerintetek?

Hát persze, hogy az előző nevezőt koppintotta.

Elröhögtem magam, aztán gyerekestül kiálltam a sorból. Felnéztem az órára, volt még 5 perc az ominózus vonat indulásáig.

Megvártuk. XD

Papírgyűjtés

Sűrű nap volt a mai, irodáról irodára vándoroltam a hivatalokban mindenféle papírokért.

Viszont meglepően gördülékenyen ment minden, ami lássuk be, nem igazán jellemző itthon. (Vagy csak én voltam már régen ügyintéző körúton.)

Eddig 1 ügy/1 nap szinten ment a dolog. És az is csak jobb esetben.

Ha igazán hatékony akartam lenni, akkor minimum egy nappal korábban el kellett mennem megérdeklődni, mi mindent kell magammal cipeljek, hogy a tényleges ügyintézéskor lehetőleg simán megkapjam a paksamétát, amiért a szent bürokrácia színe elé járultam.

Ma ellenben szinte minden pillanatok kérdése volt.

Hogy az elején kezdjem...

Egy brutálisan korai ébresztőt követően nyitásra beestem kedvenc méhészemhez, aki láttamozta, hogy a miómám él és virul, de gondot a továbbiakban sem fog okozni.

Ezután eldzsaltam ex-munkahelyemre a kilépő papírokért (paksaméta no.1)

Igaz itt eredetileg tegnap kellett volna végeznem, de valamely számomra ismeretlen okból két hét alatt nem sikerült  nekik legyártani a cuccot.

Sebaj, legalább aznap személyesen elbúcsúzhattam az ex-munkatársaktól. :)

Következő körben jött a szociális osztály, hála a gyermekvédelmi kedvezménynek, hogy megédeklődjem mi a menete a megszüntetésnek részemről és a megigénylésnek anyám részéről. Innen magammal vittem egy kérelem nyomtatványt. (paksaméta no.2)

Aztán irány a gyámügy a családbafogadási határozatért. Épp két macerás ügyfél csinálta a fesztivált az ügyintézőmnél. (így nem is csodálom, hogy mi csodaszámba mentünk...)

Várakozás közben lenyomtam egy menet Bubble Bash-t a telómon, de röpke fél óra után megkaptam amiért mentem. (paksaméta no.3)

Mivel én egy tájékozott ember vagyok, na meg ha már ott voltam a tett helyszínén, gyorsan megejtettem az ideiglenes külföldön tartózkodás bejelentését, hogy lehetőleg ne zaklassanak mindenféle személyes részvételemet igénylő hivatalos xarral.

A sorszámosztó megkínált a lakcímjelentő lappal és a tőle való távozáskor sok sikert kívánt.

A valódi ügyintézésre várva belegondoltam, hogy basszus, ez a csaj élőben látja a modern kori népvándorlást.

Itt csak egy lapocskát kaptam, hogy ok, tudomásul vették a lelécelést, de itt is nagyon kedvesen és megértően (mindent értőn?) mosolyogtak.

Majd, bár az utánaolvasást követően nemigen voltak illúzióim a tényleges ügyintézéssel kapcsolatban (30 nap volt megadva átfutási időnek, persze lehet, hogy nem pont ehhez), de felcaplattam az anyakönyvesekhez is, hogy ugyan mondják már meg, hogy juthatok én EU szabvány születési anyakönyvi kivonathoz. (Mert nem hátrány az, ha a fogadó országban nem nézegetik tanácstalanul az egynyelvűt.)

A mai napon egyedül ez került pénzbe, meg kb annyi időbe, míg leszaladtam a postára illetékbélyegért. (Akit esetleg érdekel, 2000 forintért bármikor ki lehet kérni a három nyelven beszélő A/4-es csodát.)

Gyors otthoni látogatás közbeiktatásával újra útra keltem, ezúttal a családi pótlék lemondása/újraigénylése céljából.

Ürességtől kongó kormányhivatal, 5 perc, és minden igényt kielégítő informálás után séta haza paksaméta no. 4-el.

Kilométerhiányom nincs, a lábam kicsit érzem, ráadásul még van egy más jellegű köröm, de mondhatni elégedett vagyok magammal. :))))))

Holnapra már csak a tényleges családi pótlékos intézkedés van hátra anyámmal kézenfogva...

... és még tennem kell egy látogatást a munkaügyi központban paksaméta no.1-nal, ahol el fogom énekelni, hogy :

- ...ne sírj kislány, felejtsd el a nevemeeet... (Hofi 4ever!!!)

Hogy kiknek van itt munkája?!

Ez most egy kicsit nyavalygós bejegyzés lesz, mert néha már komolyan lemegyek az agyamról, mikor látom, hogy hiába tanultam, munkát akkor sem én kapok, hanem olyan szellemi és fizikai retardáltak, hogy az néha rendesen fáj.

Kezdjük például rögtön a gyerek tanárával (mert nem kell messzire menni példáért).

Ez számomra a legdurvább példa egyébként, mert a tanerő elviekben szakirányú diplomával rendelkező létforma.

Na most én ezt a diplomát úgy venném tőle vissza, mint a huzat.

A jóasszony informatikát (is) okít. 

A sok melléfogás között legutóbb a gyermek által csak hiperaktív táblának gúnyolt interaktív táblával gyűlt meg a baja. 

Méghozzá olyan amatőr dolgon bukott el, amit normál esetben a legelső órán vernek az ember fejébe infó oktatás keretében (és ezzel nemigen szokták megvárni a diplomát).

Nevezetesen, ha valami nem műx, akkor először körbekémleljük  a tereptárgyat fizikailag,értsd: minden zsinór a neki megfelelő lyukban helyezkedik-é el és ott stabilan csatlakozik-é.

Naná, hogy ebben az esetben is ott volt a bibi forrása.

A magát informatikusnak nevező egysejtű (ráadásul ő a suli rendszergizdája is, horror, komolyan), csak félórás szerencsétlenkedés, telefonos segítségkérés és egy laikus óvatlan megjegyzése után volt képes elhárítani problémát.

Ebben a legrosszabb még nem is az, hogy egy ilyen embert alkalmaznak, hanem az, hogy ilyen emberek tanítják a jövő nemzedékét.

Következő befutó(i)m a "hivatásosok".

Mivel próbálkoztam én már mindennel, a szórásba természetszerűleg belekerült a katona/rendőr/közterület felügyelet/finánc kvartett.

Mind a négy helyről főleg egy ok miatt tanácsoltak el. 

Az ok a szemüvegem, illetve annak dioptriája.

Na most ezekkel a dioptriákkal olyanokat látok hivatásos kötelékben, hogy sírhatnékom van.

Konkrétan rendvédelmi tanulókat és köztereseket láttam, de olyanokat, hogy valszeg nemcsak hogy simán lefutom őket, hanem bőven elég lenne egy nagyobbat fújnom, hogy hanyattessenek. Az egyenruha (szerintem a létező legkisebb méret) úgy lógott rajtuk, mint tehénen a gatya, és talán két évente egyszer hozzá is ér a nadrágszár a vádlijukhoz.

Tény: szemüvegük nincs.

(mondjuk az igazsághoz hozzátartozik, hogy manapság nem szívesen lennék a helyükben)

És ha már népszámlálás...

Hát a hozzánk kirendelt népszámláló biztos az egy vicc.

Azt képtelen volt megjegyzeni, hogy hol járt már és hol nem.

Mivel a Jediséghez ragaszkodtunk, és azt neten nem lehet szentesíttetni, így további személyi kérdőívekért folyamodtunk a biztoshoz, akit azonban napközben nem lehetett elérni. Becsületére legyen írva, hogy délután azért visszahívott.

Apám egy cseppet bepöccent, mikor azt találta mondani anyámnak ez az IQ óriás, hogy rendben, leszállítja a cuccot, de csak akkor, ha rendesen viselkedünk, mert vele itten egyszer már kiabálva volt.

Személyes megjelenésekor ezért tisztáztuk, hogy mi itten még se színét, se fonákját nem láttuk őfélkegyelmének, úgyhogy nem vennénk rossz néven, ha nem beszélne hülyeségeket.

Én nem tudom hol és milyen kritériumok alapján toborozták ezeket a firtatóbiztosokat, de talán nem ártott volna nagyobb erőfeszítéseket tenni ez ügyben.

Hogy elejét vegyem az esetleges félreértéseknek:

Nem sajnálom én tőlük a munkát, esküszöm mindenre ami szent, de ezt a nívót én bármikor hozom...

Ezért ép ésszel fel nem érhetem, hogy miért nekik van munkájuk, és miért nem nekem.

Csendes megjegyzés: nyavalygás ide vagy oda, a dolgoknak oka van. Hamarosan elválik, hogy esetemben mi miért történt. De egy biztos: véletlenek nincsenek. :)

Ezek mennek...

... meg a bárányfelhők.

Előre szólok, hogy ez most vegyes lesz.

A hétvégén kaptam egy hívást. Nem, nem a szűzmária jelent meg szemeim előtt, csak telefon volt.

A teló révén betekintést nyerhettem ex-csapatom mindennapjaiba a távozásom után. 

Nagyjából az lett, amire számítottam.

Ezt most elmogyorózom.

Szal eleddig az összes munkahelyemen afféle villámhárító szerepet töltöttem be, én voltam a biztonsági szelep, ami megelőzte, illetve levezette a feszültséget.

Ez itt, közmunkán sem volt másképp, valahogy úgy alakult, hogy újfent ebben a szerepkörben találtam magam. Nem mintha tiltakoznék ellene, elvégre nekem is jó az, ha nyugi és jókedv van körülöttem.

De azt hiszem a tiltakozásom sem változtatna sokat ezen a dolgon.

Az 5 hónap alatt bizony elég sokszor múlt rajtam, hogy mennyire mérgesedik el a helyzet.

Nos, a helyzet jelenleg az, hogy amint kihúztam a lábam a cégtől, elkezdték marni egymást a volt kolleganők, méghozzá az egyik érintett klikk elmondása alapján olyan szinten, hogy az már nem emberi.

Az már csak hab volt a tortán, hogy visszakapták az idiótát, akit a csapat egyik fele a háta közepére nem kíván, míg a másik lelkesen nyalja a seggét.

Hát, az ő érdekükben remélem, hogy ezt a szűk két hónapot, ami nekik még vissza van a szerződésből, már csak kibírják hajtépés nélkül és maradnak a verbálagressziónál.

Más.

A mai újságban olvasom, hogy a fővárosban kövön üldögélő hajléktalant bírságoltak meg. Azért, mert a kövön üldögélt.

Ebbe azért belegondoltam.

Mármint abba, hogy bennünket vajon hányszor bírságolhattak volna meg ugyanezért bősz közmunkázás közben.

Mert hányszor nem tudtunk máshova leülni, csak a járdaszegélyre, útpadkára, vagy egyenesen a földre.

Ilyen apropóból az egeket ostromló fizetésünket mind bírságra költhettük volna. 

Ha erre szavakat keresnék, azok imígyen hangzanának:

Mindenki meghülyült már itt teljesen?!

Az itthoni helyzet némileg káoszos. Most, hogy már csak egy bő hetem van dobbantásig, eléggé felgyorsultak az események.

Szerencsére a legtöbb papír már begyűjtődött, a pakolással is jól haladok és az orvosi kontrollok is rendben mennek.

Kicsit verem a fejem a falba, amiért nem váltottam korábban pénzt, mert most mindennek az égben van az ára, de hát ez van, ezt kell szeretni, lesz ez még jobb is.

Érdekes módon eddig még mindenki csak szerencsét kívánt és senki sem átkozott el sem személyesen, sem virtuálisan azért, mert "elhagyom a várost".

Na most vagy nekem vannak a legkivételesebb ismerőseim, akikben a gyűlölködésnek, irigykedésnek még a szikrája sincs meg, vagy egyre többen veszik észre, hogy a nagy hazafiságból csak a jó helyen ülők profitálnak.

Esetleg a kettő együtt.

Nnna, most pedig megyek vissza pakolni.