Bár ezt nem szoktam külön leírni, attól én még minden reggel az álláshirdetésekkel kezdek.
Elsőként az emilfiókban csekkolom az állásportálos értesítéseket (és kellemeseket kuncogok a gorillás hírleveleken, ha olyan is jött).
Itt általában nem szokott nagy meglepetés érni, ma sem történt ilyesmi.
IT cég hatvan hirdetéssel, de hétről hétre (vagy talán napról napra?) ugyanazokkal.
Az előbb említetteket a toborzó(k) is közszemlére teszi(k) duplán, csak nem köti(k) az orrunkra a megbízó cég kilétét.
Sok értelme van, mondhatom... :/
De tény, hogy így tényleg baromi soknak tűnik.
A következő állomás az nfsz honlapja.
Na itt szoktak érdekes dolgok lenni, egyikbe másikba olykor bele is szerelmesedem... és igen, itt jön közbe a DE.
Ugyanis itt legtöbbször megváltozott munkaképességű munkavállalókat keresnek.
Ha véletlenül mégsem, akkor meg olyan univerzális alkalmazottat szeretnének, aki egy személyben kereskedelmi asszisztens (lehetőleg külkereskedelmi), könyvelő, bérszámfejtő, titkárnő, menedzser és még a számítógéphez is ért.
Csak bennem merül fel a kérdés, hogy az ilyen minek kezd vállalkozásba?
Mielőtt szó érné a ház elejét, hogy ugyan miért bojkottálom a fizikai melót, nos azok nem azért nem jöhetnek szóba, mert nem csinálnám meg, hanem azért mert egyszerűen nem értek hozzájuk.
De már gondoltam rá, hogy legközelebb traktorosnak vagy villanyszerelőnek képezzem át magam. Esetleg kőművesnek.
Ami a betanított vagy segédmunkákat illeti, azokhoz túlképzett vagyok. Nem szerintem. Szerintük.
Nem is értem, most akkor munkást akarnak vagy kifogásokat keresni?
Túl azon, hogy három hónap, de legkésőbb a tartósan munkanélküli alkalmazásáért járó dotáció lejárta után úgyis lapátra tesznek, természetesen mélységes tisztelet a kivételeknek.
Hogy erősítsem a szabályt, ma két olyan állás lehetőség akadt a horgomra, aminek utánajárok.
Ezután körsétát teszek a környékbeli cégek, intézmények honlapjain a csak ott meghirdetett állások után nézelődve.
Ma ezeken a site-okon nem találtam semmi érdemlegeset... na jó, talán egyet, amit még megfontolás tárgyává tettem, mert egyrészt nem helyben van, másrészt erkölcsi bizonyítvány szükséges hozzá, ami nem két fillér.
Kérdés tehát, hogy megéri-e belefeccölni időt, de főleg pénzt abból a kevésből, ami van, ha tudván tudom, hogy minden valószínűség szerint minimum 100-an jelentkeznek majd rá, nekem meg messze több van 8 általánosnál.
Szóval állást keresni több szempontból sem egyszerű.
Hogy a kritikáknak elébe menjek, a fent leírt folyamat csupán a napi rutin, ez az, amit minden nap megteszek azért, hogy végre újra a dolgozók táborát erősítsem.
Alkalomadtán ismerősöktől sem restellek érdeklődni, hogy nem tudnak-e valamit, ez nem is olyan nehéz, mert általában az első kérdések közt szerepel a "dolgozol most?"
Az igazsághoz persze az is hozzátartozik, hogy legtöbbször egy cipőben járunk, vagy éppen rendesen rezgőléces az ő helyzetük is.
Hát na, nincs ezen mit szépíteni, az ismeretségi köröm ugyanolyan csóringer, mint jómagam. :D
