Pofa be!

A hír még tegnapi, én ma találkoztam vele.

De ezek után mondja valaki, hogy a munkavállalónak nem kuss a neve... :S

Röviden és tömören, egy nőt kirúgtak a munkahelyéről, mert panaszkodni mert az embertelen munkakörülmények miatt.

Előre is elnézést, hogy egy bulvároldalról linkelem a cikket (és ajánlom figyelmetekbe a kommenteket is), de itt volt a legrészletesebb a "tudósítás".

Természetesen lehet magyarázni vagy félremagyarázni a történteket.

A munkáltató szerint nem kirúgták, csak az eset után nem hosszabbították meg a szerződését.

Mintha az eredmény nem lenne ugyanaz: a nő munkanélküli lett, otthon egy szintén munkanélküli férj és két gyerek várja.

Lehet mondani, hogy nem a megfelelő fórumot választotta a panaszkodáshoz.

De mégis hova fordulhatott volna, hiszen szerintem mind jól tudjuk, mekkorát szarik bele az ilyenekbe a munkaügyi felügyelet és a többi kirakathivatal.

Ha nem önszorgalomból tojnak rá(nk) toronymagasról, akkor jó pénzért simán szemet hunynak, és azt biztosra vehetjük, hogy a kedves munkáltatónak erre bezzeg akadt pár (száz)ezer forintja. (Elvégre a dolgozókon már megspórolta)

Hogy most hirtelen vizsgálat indult?

Na sag schon! És?

Ezeket talán most megbüntetik, de mi lesz a többi ilyennel?

Hiszen tiszta sor, hogy nem ez az egyetlen ilyen cég idehaza.

Mi lesz azokkal, akik még ezt a bánásmódot is eltűrik, mert kell a pénz és nem akarnak kockáztatni?

Mi lesz azokkal, akiknek nincs egy ilyen karakán munkatársuk, aki megpróbál a széllel szemben peselni?

Mondhatjuk, hogy azok meg is érdemlik, ha hagyják.

De kérdem én: tényleg ezt érdemlik? Tényleg ezt érdemeljük?

Miért nem lehet magától értetődő a normális bánásmód?

Miért kell egyáltalán eljutni idáig?

És a kedves munkáltatók miből gondolják, hogy ilyen körülményeket teremtve a dolgozók lojálisak lesznek hozzájuk?

Mindenesetre a figyelmükbe ajánlanám azt a régi mondást, miszerint:

Ha a paraszt nem szarik, az úr nem eszik.

Szívesen kipróbáltatnám az öltönyös bagázzsal (és nagyon mély tiszteletem a kivételeknek!), nem csak ezekkel a cipősökkel, hanem az összes többivel is, hogy milyen a szalag mellett állni, lehúzni a sokszor nem is 8, hanem 10 meg 12 órát, éhbérért.

Jobb ha tudják, hogy az emberek nem szívjóságból vagy hobbiból vállalják még azért a minősíthetetlenül arcátlan összegért is a munkát.

Az meg már mindennek a teteje, hogy emellett még a nekik dolgozók egészségét is veszélyeztetik.

A linkelt cikkhez még hozzátartozik, hogy "tévés-rádiós" Balázs nem éppen a szívem csücske, de innen is üdvözlöm a segítőkészségét, abban a reményben, hogy nem csak a nyilvánosság előtt/miatt, a pillanat hevében ígérte a támogatását.

Én nem is ragoznám ezt tovább, mert ez a felesleges munkahelyi stresszelés és veszélyeztetés számomra érthetetlen és ezért mindig fel is húzom magam rajta.

Már egy gyerek is szívesebben csinál valamit, ha megdicsérik/motiválják.

És meg lehet nézni, hogy mit csinál, ha feszt baszogatják/ellehetetlenítik... vajon mennyire lesz akkor őszinte a lelkesedése?

Miből gondolják hát egyesek, hogy ez a "felnőtteknél" másképp működik?

Pályát tévesztettem, ez már tuti!

Na de miért mondom ezt? - kérdezné Besenyő Pista bácsi, és milyen igaza lenne.

Hát azért, basszus, mert... de nem, nem lövöm le előre a poént.

Szóval az történt, hogy halál véletlenül villámlátogatást tettem az iwiw oldalamon.

Úgy is mondhatnám, hogy igen ritkán járok arra, mert nem az a madár vagyok, aki az üzenőfalon éli a magánéletét, ismerősei legnagyobb örömére, avagy kárörömére.

Belépéskor a kis piros boríték nagyon kellette magát, gondoltam hurrá, jubilálok, biztosan megkaptam a tízezredik hoax-ot.

Ám ezúttal nem azt kaptam (és nem, nem is állásajánlatot).

Ezúttal kérem a gyermekemre startoltak rá.

Mint valszeg minden büszke anyuka, én is közzétettem pár képet az én szívem csücskéről, és még azt is vállalom, hogy dicsekvésképpen, mert remekbe készült darab a szentem.

Úgyhogy végül is értem én, hogy miért akadt meg rajta az ominózus modellügynökség szeme.

De úgy kábé itt is szállt el az agyam, mert baaaassssszus, belegondoltam:

Valakinek az a munkája, hogy napi 8 órában a gép előtt seggel, vadidegenek iwiw-es (fb-s, satubbis) adatlapját nyálazza át, és egy-egy ígéretesebb arc láttán útnak indít egy kevéssé személyre szabott, ellenben eléggé sablonos privit.

Azért ez nem semmi ám!

Lehet, hogy így lehet a semmiből valamit csinálni?

Hogy mire lehet egy ilyen ügynökségtől számítani, azt inkább hagyjuk, szerintem mindenki hallott már legalább egy olyan horror sztorit, amiben ígértek fűt-fát, aztán súlyos százezrek kipengetése után úgy eltűntek az ígérgetők, mint szürke szamár a ködben.

Mindenesetre velünk igencsak mellényúltak, mert ránk - és szűkebb családunkra - egyáltalán nem jellemző, hogy menetet vágjunk magunkba a gyönyörűségtől, ha felcsillantják előttünk a lehetőséget : szépségverseny, média, benne leszel a tévében, egyéb nyalánkságok.

Túl azon, hogy az én drágám valszeg már több, és sokkal fajsúlyosabb fellépésen van túl, mint a modellügynökség összes sztárjelöltje együttvéve.

Mindazonáltal mindenkinek jár egy esély...

Ezért visszaírtam a privit jegyző hölgyeménynek, miszerint sorry, privát elérhetőséget nem adok meg/ki, de az iwiw-en szívesen egyeztetek, és ha a személyes tali belefér a táncrendünkbe, valamint valóban nem kerül egy fillérünkbe sem, ám üsse kavics: megtekinthetik a célszemélyt élőben is.

Pár órával később csekkoltam, hogy felbontásra került-e már a levelem.

Nos, igen, a kis borítékikon már nyitva volt.

Választ még nem kaptunk...

De baaaaasssszus, hogy én mindig a rosszabbik, nehezebbik végéről akarom megfogni azt a qrva munkát?!

XD

Nem tudom (m)ki ez, de jó nagyon :)

Remélem a zseniális Juhász Gyula, akihez én fel nem érhetek, megbocsátja nekem, hogy kölcsönvettem ezt a sort a leggyönyörűbb verséből a mai bejegyzés címéhez.

De a most következő blogról, illetve bloggerináról tényleg nem tudom mit gondoljak, azon  kívül, hogy baromi jól szórakozom rajta.

Arra már nem emlékszem, hogy hol és mikor találkoztam az állásra jelentkezős őrületével, viszont azon melegében elmentettem, mint afféle instant kedélyjavítót.

Aztán el is feledkeztem róla, egészen egy menetrend szerinti vinyó lomtalanításig.

Mivel más tollával ékeskedni nem áll szándékomban, gugli haverommal a forrás után néztünk. 

Tűvé tettük az internetet, mert ugye kíváncsi ember volnék.

De sajnos azon kívül, hogy a szösszenet elkövetője Kovácsné Erzsike, a blog elnevezése pedig Kovácsné Erzsike blogja (Kovácsné szubjektív), nem sokat tudtam meg.

Korszerű álláspályázata azonban ettől függetlenül fergeteges, nem túlzok, ha azt mondom tökéletes lenyomata annak a felemás szájtépésnek, ami manapság álláskergetés terén folyik.

A cucc eredetben itt olvasható, a blog fejlécére kattintással pedig az aktuális dolgokba is betekintést nyerhetünk.

És kérem, a lényeg, amiről pontosan szó van, az most következik.

Kiindulásként kezdetben vala az hirdetés, amint azt a mellékelt ábra híven mutatja. (A kép kattintásra nő)

S válaszul megszületett a "cv" és a motivációs levél. Hát igen, jelentem alássan: így is lehet.

(Én még nem tudtam eldönteni melyik üt nagyobbat, mindenesetre perverz módon élvezem mindkettőt :D )

proactive4@profession.hu
proACTIVE Kommunikáció
PR Asszisztens
 

CV
 

Kovácsné Virág Erzsébet 

kovacsneerzsike@vipmail.hu                                                

1962-ben születtem. Nem volt könnyű gyerekkorom, de nehéz se. Az általános iskola után középiskolába jártam, ami rengeteg időmet elvette. Ezt követően diplomát szereztem, ami ma már nem ér egy kalap szart se.

Végzettségem, mint látható, a kommunikációhoz kötődik. Később újabb diplomát szereztem, amivel szintén kitörölhetem....

Számos helyen dolgoztam, de ezzel nem szeretném untatni Önöket. 

Legyen elég annyi, hogy akasztott ember még nem voltam.

Jelenlegi munkahelyem meglehetősen idegőrlő, ennél már csak az lenne rosszabb, ha egy birkanyájat kellene terelgetnem.

Eddigi közepesen súlyos korom alatt annyi élettapasztalatot szereztem, hogy bátran a Dunának mehetnék.

Referenciáim kiválóak, de nem szeretem a dicsekvést. 

Egy úrinő legyen szerény.
 

Motivációs levél
 

Tisztelt Kommunikációs Iroda!

        Már kora gyermekkoromban rajongtam az adminisztrációért. Édesanyám, ha kedveskedni akart nekem, színes gemkapcsokat hozott, melyekkel órákon át el tudtam játszani. A tűzőgép úgyszólván a kezemhez nőtt. Mindent tűztem, még az ABC betűit is be. De ami igazán a szívemhez nőtt, az a prezentáció. Ha rajtam múlt volna, még a honfoglalást is prezentáció alapján hajtotta volna végre a hét vezér, különösen Álmos, aki – mint tudjuk – igen fogékony volt a nyugati módira.
(Címe: A Szvatopluk-biznisz.)
        Az említetteken kívül tudok tíz ujjal vakon gépelni, bár akkor semmi értelme nincs a szövegnek. Felismerem a papírt (az A4-es kimondottan az erősségem), a dossziékat, a tollat, a ceruzát és a radírt. Az információszerzés terén óriási tapasztalatom van, bár a férjem ezt gyanakvásnak szokta nevezni. Kifejezetten vonzódok az adatbázisok karbantartásához és az iratok rendszerezéséhez, de a számlák kezelése is óriási boldogságot okoz. (Van úgy, hogy még otthon is ezeket rakosgatom, mert már a tapintásuk is lázba hoz.)
        Nem hagyhatom ki az archiválás iránt érzett olthatatlan vágyamat sem. Ahogy a jeles latin szerző, Arhivus Dokumentus írta: “aki nem archivált még soha, az nem tudja, mi az élet sója”.)
        Röviden szeretnék még kitérni a sajtófigyelés és a kapcsolattartás területén elért eredményeimre. A sajtófigyelést illetően komoly referenciákkal rendelkezem, nálam több Storyt, Bestet és Blikket senki nem figyelt. Talán a Mónika Show-val vagyok egy kicsit elmaradva, de a Balázs Blamázst például mindig megnézem. A kapcsolattartásom pedig egyszerűen fenomenális.
Intenzív kapcsolatot tartok többek között a Tigázzal, az Elmüvel, a T-commal és a
szemétszállítókkal, ez utóbbiakkal olykor minőségi kommunikációt is folytatok, főleg ha három hétig az utcánk felé se néznek.
Szeretem a kihívásokat, és rajongok azért az elvért, hogy az én verítékemen villogjon bármelyik főnököm.
 

A hirdetésbe beépített rövid teszt alapján úgy érzem, én vagyok az Önök embere.
 

Szentendre, 2010. február 16.

Üdvözlettel, Kovácsné Virág Erzsébet

PS Majd elfelejtettem. Rendkívül nyitott vagyok, nem ítélem el a melegeket, szimpátiával viseltetek a másként gondolkodók iránt, és politikailag olyan korrekt vagyok, hogy aki nálam píszíbb, az rasszista. Természetesen fiatalos vagyok (bár időnként elkap a lumbágó), annak ellenére, hogy kinézetre plusz 10-et letagadhatnék.


Mit lehet erre mondani?

Köszönjük Erzsike! ;)

Nehéztüzérség

avagy hogyan kerüljük el jó messziről az orvost.

Elsőre úgy tűnhet, hogy ez a bejegyzés nem kapcsolódik szorosan a blog témájához.

De nagyon jól jöhetnek az alább részletezett praktikák annak, aki olyan helyen dolgozik, ahol a főnök baromi rondán tud nézni, ha táppénz, betegszabi kerül szóba, és az a minimum, hogy lábon hordod ki a tüdőgyulát is.

Ezen felül azoknak is jól jöhet, akik többre értékelik a természetes gyógymódokat a szintetikus bogyóknál.

Meg azoknak, akik hozzám hasonlóan akkor szeretnének orvost látni, amikor a hátuk közepét.

Én már elég régóta eléggé előítéletes vagyok a dr. prefixummal elátott személyekkel szemben.

Alapállásból utálom, hogy nyakló nélkül tömnének minden szarral.

A migrénemre csak pingvinezni tudnak a sokadik kivizsgálást követően is.

Anno nem akarták kivenni a vakbelemet, mert lehet, hogy nem is az. 

(olyan gennyes volt, hogy ha még várnak egy kicsit, akkor én ma nem blogolok)

A szülést technikailag kb. két héttel később, otthon fejeztem be, egy pillanatnyira a vérmérgezéstől, mert bennem hagytak egy kis ezt-azt.

Legutóbb, a sürgősségis kalandom alkalmával meg majdnem felvettek a sebészetre, mert 6 orvos közül, aki áttaperolta a hasamat, egyik se vette észre a vakbélműtét hegét. Pedig látszik.

Lényeg a lényeg, orrfolyással/dugulással, getheléssel/torokfájással, lázzal én biza nem rohangálok orvoshoz.

A láz, mint olyan, totál természetes, nem véletlenül találta ki természet anyánk.

Persze ha már több a soknál, akkor be lehet vetni a lázcsillapító módszereket, de ne misztifikáljuk túl.

Takonykórra és köhögésre pedig jöhetnek a csodafegyverek.

Ha még az elején elcsípjük, akkor elég a hagymatea.

Én általában egy kisebb fej vöröshagymát szoktam felkarikázni, héjastul, csak a bajszát meg a farkát metélem kukába.

Egy liter vízben felrakom főni, forrás után lekapcsolom a tűzhelyet és a platnin hagyom hűlni. Rakhatunk hozzá bármilyen filteres teát is.

Az íze jobb, mint az illata. XD

Ízesíteni tetszés szerint lehet cukorral, mézzel, citromlével, bármivel, ahogy szeretjük.

Mire jó?

Köhögésre, slejm oldásra, bacik ellen, arcüreggyuszira, hörgők kipucolására, sőt, állítólag még tüdőgyulladásra is.

Ha vírusfertőzést gyanítunk, akkor hatásosabb lehet a gyömbértea.

Egy darabka friss gyömbér kell hozzá, amit forrásban lévő vízbe pottyantunk és hagyjuk ázni 5 percig.

Ízesíteni szintén tetszés szerint lehet.

Mire jó?

Influenzára, megfázásra, vírusok ellen, amint azt már említettem, köhögés és torokfájás enyhítésére.

Ha már előrehaladottabb a dolog, az orrom már vörös a sok fújástól, de még mindig nyom a taknyom (copyright: L'art pour L'art Társulat), akkor töltöm csőre a mézes fokhagymát.

Igen, ahogy sejteni lehet, a szaga iszonyatos, és az íze se egy kéjhömpöly.

Csíp, nem kicsit, nagyon, de csak rövid ideig, a leheletemmel pedig vámpírt lehetne irtani (de legalább nem kéne összeveretnem magam, mint Buffynak :D )

A lehelet dolgot egyébként akár még hasznunkra is fordíthatjuk, az én drága magzatom például tökre fel volt dobva, hogy ugyan krahácsol és taknyol, mint a fene, de legalább ma biztosan békén fogják hagyni hőn utált osztálytársai XD

Munkahelyen prímán távol tartható vele az ügyeletes szarkeverő vagy a genyó főnök. Munkaügyi központban a tolakodó sorstárs (mármint munkaügyileg).

Ez az antibiotikum bomba úgy készül, hogy lereszelünk/széttrancsírozunk két cikk fokhagymát, majd a trutyit nyakon öntjük annyi mézzel, ami ellepi.

Hagyjuk állni egy kicsit, aztán már falatozhatunk is.

Mire jó?

Jelentem, a takony ellen verhetetlen!

A tegnap esti adag után reggelre nagyjából úgy jártam, mint a Nagy Durranás második részében a szabotőr: 

A második adagot még elszopogattam, de csak a biztonság kedvéért, mert már kutyabajom.

A gyerek se vakkantott még egyet se, mióta itthon van. 

És az osztálytársaktól is nyugta volt. :D

Ezen kívül pöpec az antibakteriális hatása. Az orrodal egy időben a hörgőidet is tisztíccsa, és még a torokfájást is enyhíti. (szerintem tökre elzsibbasztja :D)

A méz meg amellett, hogy kicsit szelidít a csípő érzésen, nagyszerűen fertőtlenít.

Aki valami miatt nem bírja a fokhagymát, pl. túl intenzív a szaga, szeretne emberek közé menni, de nem utálja őket annyira, esetleg a gyomra háborog, az kipróbálhatja a fahéjas mézet.

Egy kanál mézben elkeverünk negyed kanál tört fahéjat és ezt a kutymót becsemegézzük.

Mire jó?

Megfázásra, köhögésre, és tisztítja a légcsövet.

Egy jó orrcsepp (Én ezt használom, ami már csecsemőknél is nyugodtan használható.) kell mellé, mert orrtisztításhoz kevés.
Immunrendszer erősítésre is használható, védi a szervezetet a bacik és vírusok ellen.

! Azért ezzel óvatosan a fahéj miatt, mert ha derékfájás, száj- és torokszárazság, égő szem jelentkezik a használata után, akkor sajnos le kell mondanunk a további alkalmazásáról.

Azonban, ha már mindent kipróbáltunk és még mindig nagyon nem akar semerre se billenni az állapotunk, akkor nincs pardon, tetszik a főnöknek vagy sem, táppénzen a helyünk.

Akkor is, ha nem lesz hova visszamennünk, ami manapság sajnos sanszosabb, mint bármikor.

És ha már minden kötél szakad, nevessünk egy nagyot,  és énekeljük együtt Monthy Pythonékkal:

Vagy az a jó k... anyja?

Hehe, olyan szinten sikerült a héten a tiszta lap, hogy szinte géphez sem jutottam érdemben :)))))))))))))))

A miértje természetesen megvan, a java privát jellegű, de van a publikus is.

Például ezennel ünnepélyesen kijelentem, hogy Minek Nevezzelekkel most végérvényesen és visszavonhatatlanul befejeztem, mert legutóbbi emilje után cifrábbnál szaftosabb kifejezésekkel tudnám nevén nevezni ezt az emberforma képződményt.

Tudom, egyszer már lezártam vele, és úgy kell nekem, ha hagytam magam újra felpiszkálni.

Ami azt illeti, az épületes baromságait már képes voltam lesajnáló mosollyal az orcámon tudomásul majd semmibe venni.

De a héten két egymást követő emilje végképp kiverte az összes e célra rendszeresített biztosítékomat.

Basszus, ez az IQ Titán egyszerűen nem százas, de legalábbis alaposan átugrotta a lovat, pedig azon ülni szokás, ha már egyszer felkapaszkodtunk rá.

Először is jött a "kedvesen" elmarasztaló levél a szokásos én vagyok én... kezdetű játékkal, és persze, hogy már megint én vagyok a hülye.

Merthogy a cv az nem cv, és rajta kívül - aki a munkára pályázás felkent szagértője - mindenki rossz  néven nevezi az ominózus irományt.

Sőt, nem is úgy kéne kinéznie, ahogy, hanem teljesen másként, és szerinte egyáltalán nem baj, ha likak vannak a műben.

Aranyapám!

Esetleg ne fessek fel a seggemre egy céltáblát "ide lőjetek!" felirattal?

A "nem bajos" likak ugyanis grátisz támadási felületet nyújtanak a kedves internyúzatóknak, holott anélkül is van elég. (De sebaj!)

Kezdve rögtön azzal, hogy behozták ezt az idióta több körös felvételi ökörködést mindenféle panelekkel, ami a magyar mentalitástól kb olyan idegen, mint araboktól a körülmetélés.

Arról nem is beszélve, hogy az asztal másik oldalán helyet foglaló naplopók újabban arról panaszkodnak, hogy jaaaaj, az a rengeteg egyforma pályázat meg felvételi beszélgetés.

Na meg, ha a cv nem cv, és nem is így kéne kinéznie, akkor miért az a bizonyos formátum és annak véges számú mutációja szerepel fent minden tanácsadós meg állásportálon, és miért ezt használja mindenki?

Tudom, mert mindenki hülye, csak te vagy helikopter.

És az az igazság, hogy efelett még szemet hunytam volna.

De ezután jött  egy heti összefoglaló, abban egy olvasói levél (amiről vagy elhiszem, hogy az, vagy nem), és ami valahogy mégis kimaradt a heti hírlevéláradatból.

Na azt olvasva kinyílt a bicska a zsebemben, és ha a környékemen lett volna Gerillácska, akkor úgy megtépem, hogy bőr nem marad a fején.

Merthogy szerinte ez a követni való példa, amit a másik "úriember" nem átallott írásba adni.

Röviden és tömören arról lelkendezett a szentem, hogy biza ő olyan állásra is jelentkezik, amihez valójában lövése sincs, az interjún beeteti a leendő munkáltatót, a melóra meg úgyis betanítják.

Bővebben itt olvasható, és szólajtok nyugodtan, ha nektek más a véleményetek a szösszenetről és csak én látom bele azt a pofátlan cinizmust, amitől hányok.

Mindenesetre ha tényleg ez a követni való példa, akkor a kis szabadságharcosnak tényleg gőze nincs az itthoni munkaviszonyokról.

Ugyanis szerintem pont az ilyen emberek miatt van az a munkahelyeken, hogy az ilyen díszfaszt felveszik, mert jó a szövege és példátlanul magas a percenkénti nyelvcsapás-száma, valaki más meg elvégzi az ő munkáját is, mert ő még betanul (vagy nem, elvégre kurva kényelmes, ha betanulás címszó alatt elvégzik helyette a munkát, a "helyettes" meg ráadásul még szólni sem mer, hisz félti a helyét. Szóljon, aki még nem tapasztalt hasonlót, szívesen mesélek)

Úgyhogy megintcsak ott vagyunk ezzel az egésszel, ahol a part szakad, hiába szeretné bárki megmondani a tutit.

Legjobban egy hölgy foglalta össze ezt a felemás helyzetet a partizán blogján, és mivel ennél jobban nekem sem sikerülne, ezért őt idézem, nem hiszem, hogy haragudna érte.

Az elkövető Ligeti Krisztina.

"...Azon töprengek működhet-e a módszered? 

Mesevilágban élünk, ahol a HR-es meg a fejvadász tudja a dolgát és jól irányzott kérdéseket tesz fel annak érdekében, hogy megtalálja a megfelelő munkaerőt a pozícióra. Miközben tudnunk kell, hogy ez nem így van. 

Legtöbb esetben egy alibi interjúztatás folyik, hogy lássa a főnök/ megrendelő, hogy mennyi rengeteg ember meg lett hallgatva, miközben az a huszonéves aki az interjút lefolytatja azt sem tudja, a pozíció milyen tulajdonságokat igényel és pontosan milyen feladatok tartoznak hozzá. 

Azon pozíciókat most meg se említsük amelyek valójában nem is voltak “nyitottak”, csak meg kellett hirdetni őket" 

És ez még egy igen jól szituált summázás volt, akadtak ettől durvábbak is. 
Aki szeretné felhergelni magát :D az itt olvasgathat.

Az csak természetes, hogy választ nem kaptak.

Azt viszont érdemes megnézni, hogy a hallelujázó kommentek mennyire hasonló szókészlettel, kifejezésekkel, fordulatokkal élnek.

Igen, ez célzás volt, mindenki értse úgy, ahogy akarja.

De hogy egy hét szünet után ne váljunk el mégse keserű szájízzel... ez a vicc megvan?

Munkafelvételhez pszichológiai tesztet végeztetnek a jelölttel.
Azt mondja a pszichológus:
- Akkor most tesztelem a felkészültségét.Ön megy a sötét utcán és lát két fénypontot közeledni maga felé, jó gyorsan. Mit gondol, mi az?
- Egy autó - mondja a jelölt.
- Nem elég. Milyen autó? BMW, Audi, Volkswagen..?
- Honnan tudhatnám...
A pszichológus hümmög, majd folytatja:
- Egy mentőkérdés. Ön megy a sötét utcán és lát egy fénypontot közeledni maga felé, de sokkal lassabban. Mit gondol, mi az?
- Egy bicikli.
- Nem elég. Milyen bicikli? Camping, mountain bike, verseny...?
- Honnan tudhatnám, maga mondta, sötét az utca - idegeskedik a jelölt.
- Sajnos így nem tudom átengedni - mondja a pszichológus. A jelölt,mielőtt szomorúan elmenne, odafordul hozzá:
- Feltehetek én is egy hasonló tesztkérdést?
- Persze - mondja a doki.
- Ön megy a sötét utcán és lát a sarkon egy kihívó ruházatú, kifestett nőszemélyt. Mit gondol, ki az?
- Hát egy kurva.
- Nem elég. Milyen kurva? A nővére? A felesége? A lánya? Vagy az a jó kurva anyja?


Köszi Jit, ez a legjobbkor jött XD 

Boldog kínai újévet és egyéb apróságok

Kicsit megcsúsztam ugyan a nagy örömködéssel, mert bár a források kicsit megoszlottak abban a kérdésben, hogy harmadikán avagy negyedikén köszönt-e be a jeles holdforduló... azért ma már akkor is ötödike van.  :P

Mondjuk náluk egy egész hónapig tart a ramazuri.

Mire számíthatunk?

Nos, 2011 a fém Nyussz éve, egyes kínai tartományban Macskának is nevezik, de a lényeg ugyanaz.

Aki erről a holdévről részletesebben szeretne olvasni, az megteheti itt.

Hát, mit ne mondjak, holdújév ide vagy oda, érdekes időszaknak nézünk elébe.

Az biztos, hogy a nyúl, mint olyan, igencsak szapora létforma, remélem ezt a tulajdonságát leginkább anyagi téren érvényesíti majd.

Az én terveim erre az évre?

Nos, fogadkozni szilveszterkor sem szoktam, ehhez most is tartom magam.

Mivel jobb dolgom még nem akadt, egyelőre itt folytatom a garázdálkodást.

Viszont kedvenc életvezetési tanácsadóm tippjeit megfogadva már írtam egy listát azokról a célokról, amiket ebben az évben kívánok megvalósítani.

Az csak természetes, hogy az állás szerepel az első helyen, hiszen azt keresek idétlen ideje.

A második helyen csakazértis a lottó főnyeremény, mert miért pont ezt a lehetőséget zárnám ki.

Gondolom szinte mindenki megkapta már továbbküldős mélben az alábbi szösszenetet: 

 

Az emberiséget ősidők óta két dolog foglalkoztatja: 

1. Ki találta fel a munkát?  

2. A többiek miért nem verték agyon?

Ezt a listás dolgot egyébként nagyon tudom ajánlani mindenkinek, mert ad egy olyan fókuszt, ami segíthet abban, hogy ne vesztegessük el az időnket.

Kicsiben már bevált, tehát pont ideje volt, hogy nagyban is alkalmazzam.

Persze mint minden, ez is csak akkor működik, ha tartjuk hozzá magunkat.

 

A lista ezennel elstartol, a kiindulási helyzet a következő:

A legutóbbi két jelentkezésemre még csak nem is nyikkantak. (azért köszönöm a szurkolást ;) )

Ezt én betudom annak, hogy ezek szerint ezek az állások nem rám vártak.

Tehát hétfőtől teljesen tiszta lappal indulok.

Listáááát tölts!

Tűz!

Lájk or not to lájk?

Mivel "szóvá tevődött", hát megmogyorózom. :)

Na szal, a gorillás hírlevelekkel kapocs azért van fáziskésés, mert kell egy kis idő míg leeresztem a fáradtgőzt olvasás után.

(Azon melegében sanszos, hogy sokkal nyersebben fogalmaznék.)

Újabb hírlevél landolt a postaládámban, de ezúttal meghívót kaptam arra a bizonyos közösségi oldalra, ahonnan világhódító körútjára indult a lájkolás.

Elkezdem olvasni, elvégre élvezzük ki a mazochizmust a maga teljes mélységében, ha már egyszer lusta vagyok leiratkozni.

Rögtön a megszólításnál viszketni kezdek, és már úgy bánom, hogy regisztrációkor a kedvenc becenevemet adtam meg, mint a kutya, amelyik hetet kölykedzett.

A viszketés fokozódik, mert a stílus változatlan: csak Neked, csak Most, csak Ott még több tipp / hír, még gyakrabban...

Banyek, ez most fenyeget?!

És tényleg nem érzi mennyire gáz, mennyire elhasznált ez a topshop módi?

De csalódnék benne, ha itt abbahagyná.

Nem is teszi, mert ha már lúd, legyen az jó hájas, még több csalit hajigál az állóvízbe. 

Úgy látszik az eddigi beetetés még nem hozta meg a kívánt eredményt.

Íme a legfrissebb mézesmadzag pár eleme:

- álláslehetőség egy tanácsadó haverja cégénél

Basszus, hempergessenek meg forró szurokban és tollban, ha valaha arra vetemednék, hogy ilyen "munkát" végezzek!

- jogszerű-é a próbanap?

NEM! Továbbragozni csak felesleges nyálverés.

Ellenben létezik a próbaidő intézménye, és ha 3 hónap alatt nem derül ki, hogy valaki tud-e dolgozni vagy sem, az egy nap alatt pláne nem fog.

- közösségi oldalak alternatív felhasználása a munkáltatók részéről

Továbbra is kikérem magamnak, hogy a szabadidős elfoglaltságom alapján döntsék el, hogy megfelelek-e egy munkára!

Közösségi oldal lenni privátszféra, a munkáltatók húzni onnan a jó büdös francba!

- rossz hír a dolgozni vágyó anyáknak

Könyörgöm: VALAMI ÚJAT! Vagy mondj valami olyat, amit még nem tudunk ezzel kapcsolatban, vagy hallgassál.

- pár személyesebb fénykép róla

NEEEEEE!!!! 

Baszki, rohadtul nem érdekel hogy nézel ki (már a blogon lévő egy is sok volt a jóból), mint ahogy az sem, hogy mit csinálsz szabadidődben, mert nem tartozik rám és az is hótt ziher, hogy nem fogok azon menten rendelni tőled, csak mert találtál az albumban néhány olyan képet, amin szimpinek érzed magad.

Szerintem itt már ő is rájött, hogy nem kéne túlspilázni a dolgot, mert búcsúszókat intéz hozzám.

Azt írja, ha tetszik nekem a küldetése (micsoda? hogy a templom egereiről akarsz még egy bőrt lehúzni? ha ez küldetés, akkor én vagyok a pápa) és szorosabb kapcsolatra vágyom vele (minden vágyam, tényleg...) meg a követőivel (pláne), akkor lájkoljak egyet búkon.

Majd ha teljesen meghülyültem találkozunk, jó?

Amint az jól látszik, hozta a formáját, ment a szokásos patronpuffogtatás.

És erre az egészre az utóirat rakta fel a koronát, amiben oly cinkosan kacsint ki rám, mint színész a közönségre egy kommerszebb komédiában.

Hogyaszondja: ha még nem regeltem fészbúkra, akkor uzsgyi, de legalábbis gondolkodjak el rajta, mert ő sokáig csak  az "alapvonalról" kibicelt (most ezt értsük úgy, hogy nem voltál regelve, vagy voltál, csak nem nagyon használtad?), de mostmár kezdi érteni a lényegét.

Egyetlenem! MOSTMÁR?!

Bő egy hónapja 2011-et írunk.

Te lassan már egy éve fárasztasz azzal, hogy milyen fontos fent lenni az ilyen oldalakon, meg milyen nagy felelősség is egyben. (WEB 2; jujuj, figyeljünk mit rakunk ki, mert itt is lemeóz a leendő munkáltató; satubbi)

Az előttem feliratkozókat meg már sokkal régebbóta.

És ezek után le mered írni, hogy te még most kezded pedzeni, mire jó?!

Ez csak szerintem jelenti azt, hogy a pacák full hiteltelen?