2011. január 31., hétfő

Légy résen!



Bizonyos időközönként ellátogatok a Kukkants rá (bal oldal, alul) szekciómban felsorolt linkekre, és legutóbb a Kamuk között találtam egy nagyon elgondolkodtató kommentet.
Nem újkeletű hsz, csak én általában a konkrét kamukra szoktam fókuszálni. Most több időm  volt mazsolázni.

Dita írta Furcsa észrevétel címmel:

"Amióta állást keresek, minden nap felhívnak és rám akarnak sózni valamit...Nyugdíjpénztár váltás, borotva, egyéb termékek...Bár, meg sem hallgatom már, így nem tudom pontosan miket.. Ebből arra következtetek, hogy még annál is több a kamu álláshirdetés, mint gondoltuk...Gondoljatok bele, mennyi infót megtudhatnak névtelenül(csak egy e-mail címmel)az önéletrajzunkból, amiket csak küldözgetünk és küldözgetünk, de nem tudjuk hova... és mire használják...
Minket ki véd meg?"

Ezen már én is sokszor elgondolkodtam, mert tényleg, minket ki véd meg az ilyen adathalászoktól?

A válasz kézenfekvő: leginkább mi, saját magunk.

Bevallom, számomra ez némileg az újdonság erejével hatott, mert még nemigen futottam ilyesmibe. 
Alaposabban belegondolva arra jutottam, hogy ez azért lehet, mert alapból kritikusabban szemezgetek az álláshirdetések közt, mint az átlag, vagy éppen a zöldfülűek.
Természetesen az elején még én is bedőltem néhány "vakrandinak", azóta erősen szelektálok.

Ezért aztán azt hiszem nem veszitek rossz néven, ha megosztom veletek, hogy nekem mi vált be. (Ingyen és bérmentve :D )

1.) Nem küldök jelentkezést, önéletrajzot ingyenesen használható e-mail fiókkal rendelkező hirdetőnek. Lásd: gmail, freemail, citromail, stb.

2.) Főleg olyannak nem, akinek még a kukac előtti "neve" is olyan, hogy palyazat / jelentkezes / allas / stb.

3.) Non plus ultra: még cégnév sincs megadva.

4.) Ha mégis ilyen mélcím van megadva, de szerepel mellette konkrét cégnév, akkor azonnal lecsekkolom. Ha máshol nem, hát a cégközlönyben. 
Amennyiben ott sem találom, akkor nincs az az isten, hogy bármit is küldjek, legyen az ajánlat bármilyen csábító.

5.) Nem jelentkezek továbbá állásportálon keresztül olyan hirdetésre, ahol a cégnév rejtve van.
Én mindent áruljak el, ők meg semmit? Még mit nem?!

6.) Nem állok szóba állásportálokon hirdető fejvadász cégekkel, akik csak annyit tesznek közzé az általuk képviselt cégről, hogy "piacvezető multinacionális partnerünk X irodájába keresünk munkatársat"

7.) Ok, én egy ideje egyáltalán nem állok szóba fejvadász cégekkel, de mindenkinek szíve joga ezen a téren másképp dönteni.

8.) Nem jelentkezek az alábbi szövegeket tartalmazó hirdetésekre (a teljesség igénye nélkül):

Multinacionális Cég keres
IRODAI ÉRTÉKESÍTÉSRE
komoly, intelligens munkatársakat. 

 Szeretne egy nemzetközi cégnél dolgozni, egy fiatalos csapat tagja lenni (bla-bla-bla-bla)...?

Főállással rendelkező munkatársak részére másodállást kínálunk. 
Rugalmas munkaidő 
0 Ft befektetés 
napi 2 óra munkával jelentősen megnövelheti havi bevételeit

X központi irodába keresünk új munkatársakat. 
rész/teljes munkaidő 
ingyenes képzés 
gyors kezdési lehetőség

Szerintem kezditek pedzegetni, mire gondolok.

Az biztos, hogy semmilyen szempontból nem vagyunk egyszerű helyzetben, és igenis nagyon résen kell lennünk, nagyon oda kell figyelnünk, hogy kivel és mit osztunk meg. 

Garancia persze semmire nincs, de minek stresszeljük magunkat, ha egyszer elejét is lehet venni a nemkívánatos zaklatásoknak?

Szóval cserkészcsapat viiii-gyázzz!
Légy résen!



 

2011. január 30., vasárnap

Hírlevélhullás


Képzeljétek, levelet kaptam!
Elektronikusat, persze, elvégre az ingyen van.
(Nem is egyet, úgyhogy most egy időre el leszek látva témával.)

Ami azt illeti, kíváncsi lennék, hogy ha a hagyományos postát kéne használniuk, mennyivel kevesebb hírlevelet kapnék. :)

Mert elektronikusan tök egyszerű "személyre szóló" üziket küldözgetni.
Nem nagyon kell hozzá más, mint egy érdekes téma, egy tetszőlegesen bővíthető adatbázis, meg egy többnyire ingyenesen használathó szoftver, ami adott időpontokban szétküldi a levélkéket a szerjózsa (copyright: Boncz Géza) minden irányába.
Jó, tudom, körlevelet szövegszerkesztőben is lehet csinálni, de kinyomizni, beborítékolni, megcímezni, aztán jó pénzért a posta gondjaira bízni már nem olyan vicces.
Főleg, hogy vagy megérkezik, vagy nem. 

(Megyjegyzés: manapság lassan már csak annak a küldeménynek a sorsa biztos, amit hetvenszeres túlbiztosítással indítottunk útjára, az meg nem két fillér.)


Na de hogy miért írom ezt?

Mert a fentebb részletezett maceratúra esetén aligha kaptam volna "kézhez" kedvenc Lábtörlőm önsztárolását.

Szívem szerint visszaírtam volna neki postafordultával, hogy:
- Drágám, te még sosem hallottad, hogy az önfényezés büdös?

Gorilla bácsi (ki más is lehetne?) ugyanis azzal dicsekedett el, hogy micsoda diplomát kapott a külföldi főokosoktól, majd igen szerényen kijelentette, hogy ezen papír birtokában jelen időszámítás szerint ő az első és egyetlen hivatalos önéletrajz szagértő az országban.

Azért van ám az arcán bőr vastagon, hogy ilyen nyíltan leszaroz mindenki mást, aki ezzel foglalkozik, és most ne menjünk bele, hogy azok milyen szinten művelik e nemes foglalkozást.

A következő mondatban természetesen magyarázza a bizonyítványt, hogy jaaaj, de őt ám ez csak annyiban érdekli, hogy ez a minősítés garancia a hozzáértésére.


Nos kedvesem, nem az!


Engem személy szerint piszkosul nem érdekel, hogy egy külföldi cv-guru brancs hogy értékeli a vizsgamunkádat, mert a külföldi cv-guruknak fogalma sincs az itthoni viszonyokról, márpedig anélkül bajos ám bármit értékelni, minősíteni.

Az itthoni munkaerő piacot az ismeri igazán, aki benne van, nem pedig az, aki olvasott valamilyen statisztikát és azt hiszi, már tudja is miről beszél, vagy tanácsokat osztogat, megfelelő térítés ellenében.

Ennyi erővel dönthettek volna Gorilla eladási példányszáma, vagy a segítségével elhelyezkedők száma alapján.


De azért adjuk meg az esélyt a "friss"diplomás pacáknak, fogadjuk el, hogy az ő metódusa az egyetlen üdvözítő módja annak, hogy mi, gyarló halandók még ebben az életünkben rendes munkához jussunk.

Kérdés:
Akkor miért nem ezt a módszert tanítják az ezzel foglalkozni kívánó emberkéknek?

Oké, lehet jönni azzal, hogy a felsőoktatás merev és elzárkózik az újfajta megoldásoktól.

Ez esetben miért nem képez ki a Nagytudású önmagához hasonló nyitott emberkéket? 
Miért nem nyit például iskolát? 
Miért nem hirdet tanfolyamot?
Hiszen pénzt azért is lehetne kérni és számomra egy szemernyivel korrektebb, hogy nem azt akarja megvágni, akinek amúgy sincs.
Persze úgy már nem ő lenne az egyetlen szagember.

Szóval bűzlik ez rendesen, hiába akarja magát a munkanélküliek jótevőjének beállítani.


A kedvenc mondatom az volt, hogy őt is meg lehet bízni a pályázat elkészítésével, és az után tutira megnyalja mind a tíz ujját a szakma krémje.

Ja. A munkáltatók meg tojnak rá egy krémeset, a szakma meg lenyalhatja róla.


2011. január 27., csütörtök

Élménybeszámoló



A mai nap tényleg élményszámba ment, így duplán is kiérdemelte, hogy bejegyzést készítsek róla. 
Hosszú lesz, úgyhogy lécci-lécci ne kövezzetek meg.


Szaaal a zeggész úúúgy kezdddődött, hoooogy...

... ma volt jelenésem a munkaügyi központban. 


Az emberek általában nem jókedvükben járnak ide, de ma végigröhögtem a várakozás kb 2 és fél óráját.

Persze nem így indult, mert legutóbbi látogatásomtól eltérően most kismillióan támasztották a falat, wc-ajtót, meg egyszer véletlenül még az ügyfeles iroda bejáratát is :D
Fél óra ücsörgés után feltűnt, hogy a sor valahogy nagyon nem akar haladni. Amikor meg megindult, akkor a jóval utánunk jövők mentek be egymás után.

Meg azok, akiket a biztonsági szakember tolt át a tömegen.

Ez alaposan meg is ágyazott a humoráradatnak, megindultak a félhangos megjegyzések, hogy a következő transzportnál barikádot emelünk az öltönyös marcona és aktuális pártfogoltja elé, majd ezt követően megkezdjük a túsztárgyalást az ügyintézőkkel.
Erre csak azért nem került sor, mert egy vérmes nőszemély a régebb óta várakozók táborából besokallt, és soron kívül kommandózott be az irodába.

Kiderült, hogy a sorszámosztó rendszer alzheimeres rohamot kapott és rólunk egyszerűen megfeledkezett.

Na innentől kezdtünk el nagyon vigyorogni, mert tök röhej, hogy a szegény embert még az ág is húzza.
De vigyorogtunk azért is, mert az ügyintézők nyomtak a rendszernek egy restartot és végigzongorázták azokat a sorszámokat, amik kimaradhattak.
Utóbbit úgy kivitelezték, hogy uszkve két percenként megjelentek az ajtóban, mint egy kakukk, és addig sorolták a számokat míg valaki fel nem ordított, hogy "jelen!", és aztán a nyertessel elvonultak.
És így tovább, és így tovább.
Ha ez nem lett volna elég, mi is adtunk nekik ötleteket, hogy mit is csinálhatnának még. (ezt inkább nem részletezem)


Kakukkszünetekben meg egymást szórakoztattuk és el kell mondjam, hogy jobbnál jobb sztorikat hallottam.
Illetve "jobbnál jobb" sztorikat. 
Kinek a főnöke hogy lopott, csalt és hazudott, és legtöbben cinikusan mosolyogtunk az orrunk alatt, hiszen jól tudtuk, ezeknek a meséknek sajnos nem az volt a vége, hogy győzött a jó és meglakolt a gonosz.
És ez az egész már annyira szánalmas, hogy az már nevetséges.



Végül aztán felvirradt az én sorszámom órája és perce, gyorsan be is nyargaltam, nehogy az ügyintézőnek pont akkor támadjon halaszthatatlan cigiszünete.

Odabent három kicsi asztalka, ebből kettő árválkodik (így nem is csoda, ha nem halad a sor), én már zuttyanok is le a harmadik előtti székre és nyújtom a kiskönyvet.
Erre a nő megkérdezi, hogy miben segíthet.
Majdnem mondtam neki pár tippet, de aztán csak közöltem, hogy jelentkezni jöttem.
"Ja, akkor jó" - kommentálta és nekilátott a billentyűzet molesztálásának. 

Úgy mellékesen megkérdezte, hogy hallottam-e a közfoglalkoztatás változásáról.
Bólintottam, hogy ja, hallottam valamit.

Ha még emlékeztek (vagy ha nem akkor itt járhattok utána), még a múlt évben lettem RÁT-os.
Mint kiderült, ez bazi régen volt, mert már nem így hívják :)
Hanem úgy, hogy BPJ. 
Ezt még a központosok is tök snassznak találták, ezért maguk között elnevezték BaloghPistaJóskának.

Nagyjából ez volt az egyetlen információ, amit őügyintézőségétől sikerült megtudnom, mert mikor bővebben érdeklődtem volna, azt mondta, hogy guglizzak rá.

Most mondja valaki, hogy a világ nem fejlődik! XD

Nemrég rákerestem, íme az eredmény. Már csak azt kéne tudni, hogy ugyan honnan szedem össze azt a 30 napot. És vajon csekkolják-é, hogy rendet tartok itthon?  :/



Jött viszont a következő keresztkérdés: milyen munkát vállalnék?
Hát mondom leginkább olyat, ami VAN.

A részleteket meg már párszor tollbamondtam az előző ügyintézőmnek, de ezek szerint feleslegesen, mert a rendszer még házon belül is átjárhatatlan.

Az átjárhatatlanság abból is látszott, hogy megkérdezte a végzettségemet. 
Holott mindnek benne kéne lennie a "renccerben".

Non plus ultra: valamiért kézzel rögzítette egy papíron, hogy milyen végzettségeim vannak, és elkérte a telefonszámomat. 
A végzettségeimet és a telefonszámomat is kismilliószor megadtam már, legalább 4-5 ügyintézőnek...

Kutya legyek, ha értem mi folyik itt.

Azzal búcsúztunk el egymástól, hogy látja ám, hogy én igyekszem munkát találni (köszike, hogy kinézed belőlem), és reméli, hogy hamarosan talál nekem egy jó kis irodai munkát.
Ja és örül, hogy mindentől függetlenül nem hagyom letörni a jókedvemet.

Ezt már odakint is mondták, míg vártunk, ezért csak ismételni tudtam magamat:
Attól, hogy sírok még nem lesz jobb, akkor meg már inkább jól érzem magam.


2011. január 25., kedd

Zabszempróba :D


A mi nyomtatónk egy igazi gennyláda.
Csak akkor lehel csütörtököt, mikor pont szükségem lenne rá. 
Meg miután jó pénzért patront töltettem hozzá, hogy ne vinnyogjon.

Ilyen előjáték után nem csoda, ha örömtáncot lejtettem, mikor egy újabb potenciális álláshirdetésben e-mail címet is találtam.

Gyorsan át is frizíroztam az egyik önéletrajz változatomat a sok közül, aztán szétkaptam a bizonyítványaimat felsoroltató pdf-et, hogy szigorúan csak az álláshoz passzolókat lőjem át. 
Mert a végén még meggyanúsítanak, hogy dicsekszem. 
Vagy jó szokás szerint azért kaszálnak el, mert túlképzett vagyok.

Pedig ezt most jó lenne megcsípni, utána már bánja a fene, ha "lebukom" a nagy rakás bizonyítványommal.

Egyszer már jártam így. 
Kulimeló, semmilyen papírt nem kértek előzetesen, de a próbahét során a közvetlen főnök gyanút fogott, mert a többiekhez képest túl választékosan beszéltem. XD 
Hát nem röhej?!


A csepp emberem épp hazaért a suliból, mikor én a felvezető emilt szövegeztem, és a drága ott szurkolt a hátam mögött. 
Gyorsan meg is kértem, hogy ne tegye, mert piszkosul idegesít :D

De a küldésnél már igénybe vettem a segítségét, és az ujjainkat együtt és külön-külön is összekulcsolva kattintottam a megfelelő gombra. 
Még a leghőbb kívánságunkat is együtt sóhajtottuk utána.

Úgyhogy most zabszempróba negatív, viszont bízom benne, hogy hamarosan visszajeleznek.

Szorítsatok Ti is nekem/nekünk :)

Nektek nem muszáj a feneketekkel, elég ha az ujjatokat rakjátok keresztbe :D

2011. január 24., hétfő

Méreg



Látjátuk feleim szümtükhel, mik vogymuk.
Isa por, homu és méreg vogymuk.


Bizony, mi munkanélküliek mérgezőek vagyunk a dolgozó emberek számára. 
Nem lehet tőlünk se élni, se lélegezni. 
Úgy ám!


Tényleg, milyen undorítóak is vagyunk, hogy lassan az egész országot elárasztjuk az önéletrajzainkkal, közben meg dőzsölünk a segélyből. 
Úgyhogy utóbbiból gyorsan vissza is vesznek, mert túl sok az nekünk.

Mintha valami úri huncutság lenne, hogy megfelelő ismeretség  (vagy bárminemű lehetőség) híján kénytelenek vagyunk itthon mereszteni a seggünket.


Hát kedves "dolgozó" emberek, az a baj, hogy még egyiktek sem próbálta amúgy tisztességesen megfogni a munka huncutabbik felét, különben eszetekbe se jutna ekkora baromság.
Mint ahogy még egyiktek sem próbálta a nélkülözést, a kilátástalanságot és a fájdalmat, hogy nem adhattok meg mindent a gyerekeiteknek.

Pedig az én gyermekem is ér annyit, mint bármelyikőtöké, sőt talán többet is! 
De veletek ellentétben én csak remélni merem (de a reményem erősebb, mint bármi ezen a földön), hogy a tehetségének lesz alkalma kibontakozni.


Egyébként bármennyire is úgy néz ki, hogy mi szeretünk segélyből élni, azért higyjétek el, hogy nekünk ez NEM JÓ!

Úgyhogy vegyetek vissza az arcotokból, és tegyetek róla, hogy munkám legyen, ne segélyem.
De ha ez nem megy, akkor meg kéretik mélyen kussolni, és nem úgy beállítani minket, mint aljas gonosztevőket.



2011. január 14., péntek

Xéna vagy Xalma :D



Xéna: Csodák márpedig nincsenek, mostmár tuti, hogy a lottón fogok nyerni :D

Na jó, nem ökörködök, ironikus indításom természetesen a sikertelen kapcsolatfelvételnek köszönhető.
Pontosabban fogalmazva maga a kapcsolatfelvétel sikerült, csak érdemi infóhoz nem jutottam, illetékes elvtárs híján. 
Virtuális vállvonogatásban bezzeg volt részem bőven.

Végül is szeretem én ezt a fene nagy szervezettséget.

Nos, azon a százason már nem fog múlni, amibe a posta kerül.
Elvégre próba szemcsere.



Xalma: egy váratlan ajánlat. 

Összefutottam egy ismerőssel (jól kezdődik, mi?! :D ) , akivel jó ideje egy cipőben trappolunk, és persze az első kérdés szokás szerint az, hogy "dolgozol most?"
És nem akadunk fel ilyen semmiségeken, hogy "azóta sem" vagy "már megint nem".

A csajszi a jövő héttől dolgozik, és érdeklődött, hogy engem nem érdekelne-e szalag melletti munka.
Asszem szegény igen meglepődött kissé távolságtartó hozzáállásomon, ahogy elég alaposan kifaggattam a részletekről.
Aztán persze pár szóban felvázoltam neki tamáskodásom miértjét.

Végül abban maradtunk, hogy miután ő már jobban bedolgozta magát, és én még mindig meló nélkül lébecolok, akkor beajánl, mint ahogy őt is beajánlotta egy ismerőse.

És így kezdődik a lánc, lánc, eszterlánc...

Nem épp álmaim netovábbja, de azt már tudjuk, hogy az álommeló se mindig olyan, mint álmainkban. 
Úgyhogy, ha ez van, hát ez van. 
Nekem meg még mindig nem büdös a munka, szalagon is dolgoztam már, úgyhogy az se ismeretlen.

Most pedig visszavonulok megérdemelt pihenőmre.

Szép hétvégét Mindenkinek!

2011. január 12., szerda

Noooormális?!

Hát ezt is megértük, kérem szépen!

Tegnap este landolt a virtuális postaládámban az első olyan értesítés az állásportálról, ami megfelel a regisztrációkor megadott feltételeimnek!

Na jó, ez így túl szép lenne, tehát nézzük a részleteket.

Az állásportálra is fellőtt hirdetésben adatrögzítőt keresnek, a feltételeknek első blikkre megfelelek, ergo meglátogatom a leendő munkahely weboldalát a konkrét követelményekért.

A webcím tökéletesen műx, azonnal az aktuális állásajánlatoknál találom magam, rákatt az adatrögzítős pdf letöltős/megnyitós linkjére, az pöpecül megnyílik, én olvasni kezdem a kritériumokat... aztán legyaloglok az agyamról...

Hogy miért?
Nos, a számomra igen szimpatikus álláshoz nem kevesebb, mint FŐISKOLAI végzettség szükséges.
Mit ne mondjak, komolyan azt hittem, hogy káprázik a szemem, de sajnos többszöri olvasatra is ugyanerre jutottam.

Most őszintén. Én eddig abban a tévhitben éltem, hogy az adatrögzítés emígyen zajlik: 
  1. kapok egy adag feldolgozandó anyagot,
  2. és azt számítógépes rendszerben/spec programban rögzítem.
  3. (esetleg archiválom).
De azért most, így napvilágnál - mivel tegnap már erősen éjfél magasságában szemeztem a kiírással - biztos, ami ziher, rákeresek guglin, hogy mi is az adatrögzítő dolga, mert tényleg, hátha én vagyok a hülye.

Ezt találtam:
A számítógépes adatrögzítő feladatai: Iratokat dokumentumokat kezel. Ügyvitel-technikai eszközöket, berendezéseket használ. Adatbeviteli feladatot végez. Adatkezeléssel, feldolgozással kapcsolatos feladatokat végez.

Tehát mégsem én vagyok a hülye.
Bár lehet, hogy mégis, mert még mindig nem értem, hogy ugyan miért szükséges egy ilyen munkához főiskolai végzettség?

Hacsak nem azért, mert 
a) önkormányzati "cég"
b) egy bizonyos emberkére van szabva

De most komolyan: nooormális, hogy egy középfokú végzettségű emberkével tökéletesen elvégeztethető munkára diplomás embert akarnak alkalmazni?

És most gonosz leszek, mert ekkora sokk után ez a minimum.

A megnyitott pdf filé fejlécében a tartalmával erős ellentétben az áll, hogy pályázat ápolói munkakör betöltésére.
Úgy látszik, hogy a diplomás kollegának, aki a weboldal tartalmáért és frissítéséért felelős, nem erőssége az odafigyelés. (ezért biztos nem kapott plusz kreditpontot :D)
Ilyen szempontból tényleg baromi gáz lenne, ha erre egy sima érettségis senki figyelmeztetné.

Ami azt illeti még frissíteni sem tud rendesen, mert az álláshirdetések oldalán az áll, hogy az oldal utoljára 2010 júliusában frissült...
Szívem szerint ezt most nem is kommentálnám, de banyek, görcs állna a kezembe, ha nem pötyögném be :D

Szóval valami itt nem százas. 
Mert vagy az állásportál van ronda késésben, hiszen az oldalfrissülés szerint erre az állásra már tavaly nyár óta lehet pályázni (még belegondolni is súlyos, mennyi jelentkezés futhatott be azóta XD ), vagy a cég webfelelőse kap érdemtelenül fizetést, valszeg nem is túl keveset.


Mindenesetre, ha elrettentésnek szánták a nem kicsit túlzó szükséges végzettség megjelölést, akkor rábactak, mert ezek után az a minimum, hogy felhívom őket, vagy megeresztek egy emilt, hogy megérdeklődjem úgy mégis mennyire ragaszkodnának a diplomához, ha megígérem, hogy nem fogom olyan faxságokkal zaklatni a rendszergizdát, hogy letört a számítógép kinyithatós pohártartója (igen, a dvd író XD ) , akkor sem esek kétségbe, ha hirtelen elszökik a net, vagy a belső hálózat, és a nyomtatóban is képes vagyok patront / tonert cserélni külön segítség nélkül.

Az eredményről természetesen majd beszámolok.


2011. január 10., hétfő

Visszaszámlálás

Avagy mondd, te kit választanál?


Még 21 nap.

Ennyi időnk maradt még dönteni arról, hogy megyünk vagy maradunk.

Merthogy dönthetünk.

Legalábbis a látszat ez. Kicsit közelebbről szemügyre véve azonban tisztán látszik, hogy nem más ez, mint aljas zsarolás.

Igen, a nyugdíjpénztárak felszámolásáról lesz szó, egy kicsit más megvilágításban, mert ez nem egy politikai blog, és akkor sem lesz az, ha én személy szerint nehezményezem is az eljárást.

De mivel arra jutottam, hogy sajnos az álláskergetés és a politika immár erősen befolyásolják egymást, hát teret adok neki, mert jó ha az ember mindenre felkészül.



A kialakult helyzetet értékelje mindenki kénye-kedve, pártállása, meggyőződése szerint.
Ezzel kapcsolatban csak annyit említenék meg, hogy
  1. ha a szavazás is úgy menne, mint az „átiratkozás”, tehát aki meg van elégedve a rendszerrel, az nem járul az urnához, akkor toronymagasan az előző kormány nyerte volna a választásokat, tekintve a távolmaradók tekintélyes létszámát.
  2. Könnyű más farkával verni a csalánt, és hol lesznek ezek már akkor, mire én nyugdíjas leszek, hogy bármit számon kérhessek rajtuk?


Viszont kérem alássan, a maradni szándékozókkal többszörösen is ki vagyon csellózva.

Ugyanis a közszférában dolgozókkal közölték (és juszt se adom ki a forrásomat!), hogy meg se próbáljanak maradni, különben szárnyakat adnak vágyaiknak, és tesznek róla, hogy máshol se akarják alkalmazni őket.
Fasza, mi?!
A tűzközelben melódiázó nem-közszolgák sincsenek rózsásabb helyzetben.



A kérdés pedig egyre égetőbb. Menni vagy maradni?

Ha megyek, akkor lehet, hogy lesz munkám, de vénkoromra nem lesz nyögdíjam, mert összeomlik a rendszer, hiszen nem lesz aki kitermelje. Mázli esetén valamennyit talán félre tudok rakni.

Ha maradok, akkor az álláskeresési lehetőségeim erősen megcsappannak, hiszen a munkáltatónak le kell jelentenem, hogy mnyp-s vagy tb-s vagyok, tehát közszférás melóra az esélyem NULLA.

Persze mehetek még valamelyik multihoz, ha addig nem lehetetlenítik el teljesen és be nem int egy atomi nagyot, mielőtt kivonul az országból.

Vagy mehetek magánvállalkozásba és horzsolgathatom újra a BTK-t, feketén, persze.
Utóbbi esetben végképp búcsút inthetek a békés öregkornak, hiszen a semmiből nem gyűlik semmi. Igaz fizethetek magam után, de az „ugyan miből?” előbb-utóbb szemet szúr, és mivel nekem nincs ismeretségem, szinte biztos, hogy nem úsznám meg szárazon.


Szép kilátások, ugye?

És még csak a felét zongoráztam át annak, ami a december 13-i határozat után megfordult a fejemben.
Nem is folytatnám tovább, mindenki gondolja tovább önállóan.


Hogy én?

Én megmondom őszintén: gőzöm nincs, hogy mit csináljak.
Még reménykedek. Mert még van 21 nap... lassan már csak 20.
És hátha lép az érdekünkben valaki.
Hogy ne parancsszóra kelljen dönteni, hanem valódi alternatívák ismeretében.


Ha mégsem történik semmi?
Nos, akkor nem sok jóra számítok.

Azután már csak azt várom, hogy mikor lesz kötelező felvenni a keresztséget.
Remélem azt azért eldönthetem, hogy a katolikus vagy a református vallást veszem é magamra.
Én a refik mellett voksolnék.
Ők mintha ritkábban kapnának gusztust a gyerekekre...



2011. január 4., kedd

Mert számít







Elsötétítés Magyarországért

December 21-én a magyar parlamentben a többséggel rendelkező kormánypárt megszavazott egy új médiatörvényt, ami Európa leginkább elnyomó és antidemokratikus törvényeiből válogat, néhány nyugtalanító kiegészítéssel.

Az alapjogok, illetve a szabad véleménynyilvánítás iránti aggodalmunk jeléül 2011. január 5-én 24 órára elsötétítjük internetes jelenlétünket.



2011. január 1., szombat

B.Ú.É.K!

Nem cifráznám túl, már csak azért sem, mert 3 x 12 darab sikoly beüzemelése után a kezem kicsit totálkáros... meg közben még volt kb 6 rakéta, 12 pörgő-forgó izémicsoda, s egyéb nyalánkságok :)

Egyszóval minden kedves olvasómnak, követőmnek szimplán kívánok egy minden tekintetben szuper, lehetőleg állásokkal teli új évet.

Azon viszont sokáig vacilláltam, hogy melyik képet rakjam be a sok közül. Aztán úgy döntöttem, hogy kettőt rakok. Egy aktuálisat, meg egy hagyományosat.
Ki-ki döntse el, melyik melyik :D