2010. december 27., hétfő

Just do it - Nem, ez nem a reklám helye



Üdv!

Remélem mindenki sikeresen túlélte/megélte/átélte/letudta a karácsonyogást.

Én mindenesetre igazoltam azt a tételt, hogy minden csak elhatározás kérdése.
Szerény személyem ugyanis (eddig) szignifikáns Grincs-tulajdonságokat vonultatott fel, harácsony közeledtével egyre súlyosabb tüneteket produkálva.
Előre kiütést kaptam az ajándékozástól, adástól-kapástól egyaránt, halálra stresszeltem magam a csomagolással, ünnepi traktával, egyéb nyalánkságokkal.

Idén újítottam és szilárdan elhatároztam, hogy csakazértis jól fogom érezni magam, ha a fene fenét vacsorál is.

Kezdetnek lefektettem az alapszabályt: a fa díszítése az egyetlen fix pont, a többi majd alakul ahogy alakul, nincs az az isten, hogy én még egyszer torkig görcsben "ünnepeljek".

Ehhez következetesen tartottam is magam és meg kell mondjam, a karácsony végre karácsony volt.
Csomagolás helyett mindent betrezortam egy kellően tágas papírtáskába (darabja 300 Ft volt az egyik multiban), aztán abban lehetett turizni.
Trakta helyett a fenyőledsor meghitt fényében pattogatott kukoricáztunk-szaloncukroztunk és jókat röhögtünk a karácsonyi filmeken.

Egy szó mint száz, ha a krónikus karácsony-undoromat egy kis szemléletváltással sikerült levetkőznöm, akkor ez más dolgokkal is működni fog.


Ja és tartozom még egy közleménnyel, külön értesítés helyett:
Legközelebb jövőre jelentkezem, (meg talán egy kis szilveszteri buékkal), mert a mostani angyalos hangulatot semmi humorom nincs elrontani azokkal a nem éppen angyalos gondolatokkal, amik az elmúlt időszak belföldi történései nyomán születtek meg kicsi kukómban.

Persze erre most mondhatnátok, hogy hagyjam a borús gondolatokat az óévre és az újat kezdjem tiszta lappal, de a helyzet sajnos nem olyan, hogy ezt nyugodt szívvel megtehetném.
Úgy érzem nem árt, ha a nem épp derűs dolgokat is megosztom, elvégre több szem többet lát és talán, ha jobban figyelünk, elejét vehetjük a nagyobb katasztrófáknak.
De az ellenvéleményeket is szívesen fogadom, természetesen érvekkel megtámogatva, mert én ma már nem hiszek el senkinek semmit sima bemondásra. (vagy csak nagyon keveseknek)


2010. december 16., csütörtök

Helyzetjelentés



Tudom, egy lusta dög vagyok!
De az vesse rám az első követ, aki ilyentájt nagyon ráér.

December nálam/nálunk mindig egy kritikus pont, mert igencsak sűrű a program, fellépések, karácsonyi vásár szerevezése a törpémmel kapcsolatosan, ajándék után rohangászás, és egy kis plusz felfordulás itthon, de lassan utolérem magam.

Álláskeresés tekintetében egyelőre semmi, mert minden tele van a call centeres, értékesítős, hasba lyukat beszélős őrületekkel, irodai munka és egyéb hasonló megnevezések címszó alatt.
Személyes kedvencem a helyi pláza forgóajtója előtt dekkoló pasas, aki az edényes biznicbe szeretett volna beszervezni maga alá.
Mondtam is neki, hogy öreg, ha ez a biznic olyan jó, akkor miért is kell itt a cidriben ácsorognod és ráakaszkodnod mindenkire, aki csak ellejt melletted? Hogyhogy nem a jó melegben termékbemutatózol?

Anyámat meg egy porszívóügynök hívogatja, hogy mikor mutathatná meg a tuti kis önjáró gépcsodáját.
És ha a már unásig ismert számot látva jóanyám nem veszi fel a telefont, akkor hívja egy másik, ismeretlen számról.
Asszem annak, aki megadta ennek a piócának anyám telefonszámát, kinéz egy alapos lecseszés.

Nem kéne ezt már büntetni? Hiszen ez színtiszta zaklatás.


Kedvenc Gorillám is beindult harácsonyra való tekintettel, ő is nagyon szeretne nekem eladni, sőt csak Nekem, csak most olyan bónusz anyagokat is kínál, hogy a tíz ujjamat megnyalom utána. Szerinte.
Ráadásul blogol is a drága.
És várja a kommenteket. 
Szívesen kommentelnék neki én is, ha nem moderálná előzetesen.
Most őszintén: miféle vélemény nyilvánítás az, ahol csak a neki tetszőek kerülnek nyilvánosságra?
Asszem ő is úgy van ezzel, mint az emberek egymás ánuszával: mindenkinek van, de senki sem kíváncsi a másikéra.

Azért találtam kedvemre való kommentet, és ugyan külön engedély nélkül, de közzéteszem, mert nagyon ott van, és mert jómagam sem fogalmazhattam volna meg jobban.

A kérdés az volt, hogy melyik interjúkérdést utáljuk a legjobban. 
A válaszadó (saját bevallása szerint, mivel csak névvel lehet kommentet hagyni) Kozell József.


"1. Miért szeretne cégünknél dolgozni?
Pénzért. Általában többért, mint az előző munkahelyeimen. A többi sallang, bullshit.

2. Miért hagyta ott a volt munkahelyét?
Több pénzért és/vagy jobb munkakörülményekért.

3. Meséljen magáról!
Rendszergazdának jelentkeztem, nem Mikulásnak…
Tanultam, lediplomáztam, dolgoztam, s most itt vagyok.

4. Mit szeretett és mit nem szeretett az előző munkájában?
Pénzt.
Azt, hogy kevés.

5. Sorolja fel 5 pozitív és 5 negatív tulajdonságát!
Ez a jelöltem a kiszavazásra.

6. Hogyan jellemeznék Önt jelenlegi vagy volt kollégái?
Jelenlétemben, vagy távollétemben?

7. Folytathatjuk angolul?
Miért nem angolul kérdezted? Nem tudsz, csak bepróbálkozol?

8. Mit tud a cégünkről?
Amit a marketinganyag leír. Ha tudnék a belső dolgokról, lehet nem lennék itt.

9. Miért váltott munkahelyet olyan gyakran?
Mert csődbe mentek/eladták a németeknek, akik felszámolták, az IP-t/knowhow-t meg elvitték külföldre.

10. Miért kellene Önt felvennünk a többi alkalmas jelölt helyett?
Ha ismerném a többi jelöltet, akkor tudnék erre válaszolni."


Mindenesetre kíváncsi lennék, mit szólnának ezekhez a válaszokhoz az interjúztatók.

u.i.: igyekszem aktívabb lenni :)